Factorio (2014)

2018 óta játszom a Wube Software nevű indie játékfejlesztő cég zseniális játékával, függő vagyok, hello… :D A Factorio egy stratégiai és tűlélő játék, amelyben egy idegen bolygón ragadt hajótöröttet alakítunk, aki egyedül kénytelen szembeszállni a könyörtelen óriásbogarakkal és férgekkel, amik az őshonos faj itt. Ehhez pedig az emberiség szinte minden jelenkori technológiáját használva kell egy gyárkomplexumot felépíteni, a végső cél rakétát kilőni a világűrbe. A kihívást nem elsősorban a harc jelenti, hisz az űrlények nem valami okosak, de nagy tömegekben betörve a játékos gyárába a kritikus helyeken (áramellátás, atomerőmű, bányák) gyorsan lebéníthatják azt, valamint közelharcban is elég veszélyesek. Azonban a játék előrehaladtával egyre fejlettebb fegyvereket fejleszthetünk ki és védelemmel láthatjuk el a gyárunkat. A valódi kihívás, amiről ténylegesen szól a játék, a gyárunk automatizálása. Első gépeinket kézzel kell építenünk, azonban a játékban szereplő összes termék legyártható összeszerelő gépekben, sőt, maguk az összeszerelő gépek is. A termékeket futószalagon és vasútvonalakon szállíthatjuk, de akár robotokat is építhetünk, amik építeni is tudnak. Egy-egy jól felépített termelőegységet tervrajzokba menthetünk és ezeket a robotokkal megépíttethetjük újra. A játékban van kampány és szabad mód, az előbbi gyorsan végigjátszható (bár, hogy mi a gyors – egy hátránya van ugyanis a játéknak, hogy nagyon időigényes, megtanulni ugyan néhány perc alatt meg lehet a kezelést, de éveken keresztül lehet tökéletesíteni a terveket, a gyár kiépítését, a rengteg lehetőséget, amit a játék nyújt), utóbbi gyakorlatilag végtelenített. A szabad mód elején a térképgenerálás beállításaival szabályozhatjuk a nyersanyaglelőhelyek mennyiségét, sűrűségét, az idegenek evolúcióját (ugyanis miközben gyárunkat fejlesztjük, a járulékos környezetszennyezés mellett – ami a csúszómászóknak nem tetszik, természetesen – ők is evolválnak és egyre nagyobb és erősebb csapatokban jönnek, hogy megcsócsálják a kemény munkával felépített komplexumunkat).

A cseh fejlesztők 2012 óta folyamatosan fejlesztik és dokumentálják a játékot, érdemes követni a változásokat, ez egy ún. early access game, tehát hivatalosan még nincs kész, de tökéletes játékélményt nyújt és gyakorlatilag nem találtam még benne semmilyen bug-ot (a földönkívüli bogarakonkívül :D), világszerte rengetegen játsszák, módosítják. Leginkább a Minecrafthoz tudnám hasonlítani, grafikailag pedig a Fallout lepukkant gyárépületeit juttatta először eszembe, amibe persze azonnal beleszerettem.

Azt gondolom, hogy figyelemfelhívásnak sem utolsó, a kezdőképernyő háttere egy füstölgő, gépekkel teli tájat mutat, ami sajnos elég realisztikus kép a nagy ipari telepekről a Földön. Nem tartom helyesnek semmilyen élőlény legyilkolását a valóságban, azonban tudott, hogy az emberi ipari tevékenység, atomhulladék és levegőszennyezés hatására az élővilágban olyan mutációk keletkeznek, amik létrehozhatnak a játékban szereplőkhöz hasonló lényeket. Ezen nem ártana gondolkodni mindenkinek, aki él technológiánk gyümölcseivel. Ebben a játékban remekül be lehet mutatni akár gyerekeknek, hogy mennyi munkával jár egy autó vagy egy vasúthálózat megépítése, hogyan dolgozzák fel az olajat vagy milyen módon lehet jelekkel és hálózatokkal gazdaságosan működtetni egy gyárat.

Azt hiszem, eléggé Minecraft-inspirálta, de mégis minden szempontból eredeti és nagyon szórakoztató játék. Főhőse egy Bolygó kapitánya rosszfiú mérnök, aki űrhajótörést szenved egy nem éppen barátságos bolygón, és feladata, hogy elmeneküljön onnan. Ehhez a bolygó minden erőforrására szüksége lesz, és a saját tudását latba vetve kell kifejlesztenie egy hatalmas, minden technológiát használó (de javarészt steampunknak megmaradó) gyárrendszert. A játék lényege az automatizáció, végső soron az újabb és újabb eszközeinket kell beépítenünk, de úgy, hogy nekünk gyakorlatilag mozdulnunk se kelljen. Közben ellenségek is akadnak, mert a bolygón hatalmas bogarak élnek, akik érzékelik a környezetszennyezést és időnként jól megtámadják a gyárat. Persze ellenük is van védekezés: emberünknek is elég jó fegyvereket gyárthatunk, de automatikus lőállások is építhetőek. Szóval izgalomból nem lesz hiány, bár alapvetően nekem az egyetlen gondom pont az volt, hogy időnként már nem tudom, hogyan lehetne gyorsítani az akción, de így is kicsit lassabbnak éreztem a kelleténél. Bár a játékban van végcél (űrhajóépítés) mégiscsak egy sandbox-darab, azaz akkor az igazi, ha kiélvezzük, ha kreatívan felépítjük nagy gyárunkat.