Unforeseen Incidents (2018)

Nem rossz, nem rossz, de aztán csak eluntam. Az mégsem normális, ha egyszer csak az ember azt veszi észre, hogy nem érdekli egy sztori vége. Azért ti csak tegyetek vele egy próbát!

Érdekes játék lett, bár az öröm nem épp maradéktalan. Elsőnek a grafikát emelném ki, amiben rögtön elő is kerül az első nagyobb ellentmondás. Ugyanis a stílusvilága elég érdekes (nem tudom, milyen stílust is képvisel). Az emberek megrajzolása azonban borzasztó randa (főleg a női karaktereké), ráadásul ilyen 3D-s mozgatásuk meg textúrázásuk van, ami miatt nem egy öröm bárkire ránézni. Na de cserébe ott vannak a hátterek, és merem állítani, ezek a játék legerősebb pontjai között vannak. Szerintem nagyon jól néznek ki a tájak, van bennük valami különleges, és a sok, már-már indokolatlan és jellemzően soha meg nem magyarázott géppel van valami bizarr retrofuturista ízük is. De például az erdőben az éjszaki büfé és benzinkút kültere lenyűgözően hangulatos.
Bár a szereplők csúnyák, a személyiségük stimmel, szerethető főhősei vannak, és külön öröm, hogy a főszereplőnek konkrétan igaz barátai akadnak az úton (jó, a spoiler), akiket jellemzően nem játszik ki, nem ver át, hanem tényleg a helyszínekre, a továbbjutásra, a csak szükséges szívességekre korlátozódik a feladatok repertoárja.
A hangulat megint szuper, főleg a remek hátterek és a sötét történet biztosítják a komor játékot, ugyanakkor rengeteg nagy poén is elcsattan, mégpedig ízlésesen vegyítve a cselekménybe.
Végül pedig ott van maga a játék. Aminek a jó pontja mindenképp az, hogy egyike a manapság sajnos relatíve kevés olyan profi kalandjátéknak, amelyen nem csak a narratíván van a hangsúly, hanem a játékmeneten is. Igazi, klasszikus puzzle-ök vannak benne, sok a jól sikerült logikai feladat, és ez igen dicséretes manapság. Mindemellett a történet sem kerül háttérbe és azért vannak benne hosszabb jelenetek, érdekes fordulatok. Ami viszont nem tetszett, hogy a kényelmes kezelés és a jó játékmenet mellett is vannak benne borzasztó körülményes dolgok. Van pár feladat, ahol konkrétan kapunk egy leírást és az alapján kell megoldani mindent, ami így könnyű, de hosszú (és bár mondjuk a való élet is így működik, de nem ezért játszunk…). Igazából ilyen szempontból a második fejezetet lehet kiemelni, a végére már égnek áll az ember haja, pedig konkrétan csak egy nyomorult spoiler. De sebaj, végső soron még így is ezek a dolgok vannak kisebbségben. A cselekmény sebessége ugyan stimmel, de maga a játék néha igazán lehetne gyorsabb (talán az egyébként jó, de javarészt nem kiemelkedő szinkron lehetne kicsit kevésbé lassú és hangsúlyozó, már ez elég löketet adhatott volna – nem tudom, a német változat milyen lehetett).
Összességében azért nekem tetszett, egy nagyon jó lépés a jó irányba, de messze van a tökéletestől.