Trüberbrook (2019)

Nagyon-nagyon régen próbálom felidézni és visszahozni azt a játékélmény, amit tizen-, huszonévesen okozott egy játék. Ehhez részben szükség van egy olyan játékra is, részben pedig magamban kellene megtalálnom azt a gyermeket, akit akkor. Ez most nem sikerült, de ez nem feltétlenül a játék hibája. Műfaji besorolását tekintve egyébként point & click kaland ami személy szerint nagyon közel áll hozzám.

Egy álmos, csöndes falucskába érkezünk, A címadó Trüberbrook-ba (egy fiktív helység valahol Németországban). Hans Tannhauser lesz az avatárunk, egy amerikai kvantumfizikus, aki egy „all inclusive” nyaralást nyert Trüberbrook-ban. Ami mellesleg olyan mintha Twin Peaks-et keresztezték volna a a Bajor-Alpokkal és egy csipet szovjet hidegháborús időszakkal, ahol majd mindenféle furcsa dolgok fognak vele történni. Ez már így önmagában eléggé autentikusan hangzik, nemde?

Ha ez még nem lenne elég a kivitelezés az ami önmagáért beszél. Valós mini makettekből épült objektumok, tereptárgyak, épületek teszik még egyedibbé a játékot. Részben ez hátrányára is válik, de erről később.
A játéknak van egyfajta sajátos hangulata, köszönhetően ezeknek a maketteknek, amit erősít a zene, és a hátterek. Tehát a kivitelezés nagyon rendben volt, odatették magukat a fiúk. A hátterek perspektivikusan reagálnak a kameramozgásnak megfelelően és valami eszméletlen gyönyörűek. A melankolikus hangszerelés teszi teljessé ezt az atmoszférát, amiből sajnos nem túl sok jutott, összesen 35 percnyi zenét kapunk hozzá + 1 Leonard Cohen stílusú dalt, ami szintén passzol Trüberbrook hangulatához (ennek próbáltam utánanézni, de nem találtam arra vonatkozóan infót, hogy bármi köze lenne Cohen bácsihoz).
A játékmenet viszonylag egyszerű, az irányítás rendben van, ha valamivel interakcióba lehet lépni akkor megjelennek fölötte a megfelelő ikonok. Nem fogunk elveszni a tárgyak között, mert tárgylistát nem kapunk, ha kombinálni kell valamit és megszereztük a megfelelő tárgyat akkor azt automatikusan felajánlja a menürendszer. Ezzel tehát nem kell bajlódni, talán így túl lineáris és egyszerű is a dolgunk, de azért kapunk néhány fejtörős feladványt is a készítőktől.

A sztori, ami egyébként jól indul, egy rejtélyes és misztikus kaland ígéretével, aztán valahogy elvész maga a tárgyalás a cselekmény. A játék elég rövid, a bejárható helyszín is kevés és gyakran kell visszatérni ugyanoda és ugyanoda. A hossza a kivitelezés számlájára is felírható, a makettkészítés időigényes és nem is lehetett olcsó megoldás. Mindenesetre valamiért én nem éreztem teljesnek a történetet, de ez akár betudható a minimális angol, nyelvtudásomnak is. A befejezés viszont szép és említésre méltó, bár ez is lehetett volna ütősebb ha több időt szánnak a szereplőkre és a cselekmény kidolgozására.

Összességében amilyen gyorsan végig lehet játszani, annyi időt megér eltölteni vele. Egy igazán szép és különleges atmoszférájú könnyed néhány óra kikapcsolódást kapunk tőle. Ami az értékelést illeti bevallom kicsit elfogult vagyok a műfajjal szemben. Eredetileg 8-ast akartam adni. a hosszúsága és cselekmény kidolgozatlansága miatt 7-est kap.