A sztori szerint 100 évvel a második rész után járunk, amikor az elpusztítottnak hitt gonosz ismét a felszínre tör, hogy halált és borzalmat hozzon a világunkra. Természetesen mi ezt nem hagyhatjuk, így választott hőseinkkel újra fegyvert ragadunk, hogy egyedül, vagy akár többedmagunkkal… [tovább]
A sztori szerint 100 évvel a második rész után járunk, amikor az elpusztítottnak hitt gonosz ismét a felszínre tör, hogy halált és borzalmat hozzon a világunkra. Természetesen mi ezt nem hagyhatjuk, így választott hőseinkkel újra fegyvert ragadunk, hogy egyedül, vagy akár többedmagunkkal megkeressük, és a föld alá száműzzük a gonosz hordát, persze a felbujtójukkal együtt. Mint látható, a sztori ezúttal sincs túlgondolva, viszont a korábbi részekre jellemző humoros báj kevésbé érhető tetten rajta, így idővel azon kaphatjuk magunkat, hogy a kötelező köröket gyorsan átugorva indulunk vissza a vadonba szörnyecskékre vadászni. A történet tehát hamar unalomba fullad, sajnos azonban a játékmenet sem igyekszik növelni az adrenalint.
Miután bejutottunk az első és valójában egyetlen városkába, mondanám, hogy kinyílik a játék, de nem akarok hazudni. Már itt látható, hogy a pályák meglehetősen szűkre sikeredtek, és egy hosszúnak tűnő, de annál jóval rövidebb lineáris útra lettek felfűzve. Ennek hála kissé mobiljáték-érzése lehet az embernek, amire csak rátesz egy lapáttal a menürendszer, valamint a később megszerezhető erődünk is, amit kedvünk szerint fejleszthetünk és csinosítgathatunk. Ez utóbbi egyébként a játék egyik legjobb része, mivel rengeteg opciót kapunk, így aki érez magában késztetést, az több órát elszórakozhat a saját kis otthonának létrehozásával, mindenki más viszont csak lepakolja az extrákat adó dolgokat, aztán rohan vissza a vadonba.
A bázisunkat magunk mögött hagyva indulhatunk is felfedezőutunkra, és miközben aprítjuk a dögöket, gyűlik a tapasztalati pont és halmozódik a jól a megérdemelt loot. Szinte minden egyes szörny rejteget valamit, szóval ajánlott nyitott szemmel járni, nehogy lemaradjunk egy komolyabb baltáról, vagy erősebb páncélról. Időnként belefuthatunk combosabb ellenfelekbe is, akiket megölve ládákhoz juthatunk, ezekben mindig valami jóval erősebb felszerelés lapul. A pályákat tehát érdemes mindig kipucolni, de nem kell aggódni, ez sok időnket nem veszi majd el, mivel meglehetősen kiábrándító módon pár perc alatt bejárható az összes. Külön poén, hogy kalandunk során egyetlen mellékküldetéssel sem fogunk találkozni, ami a helyszínek méretét elnézve valamilyen szinten érthető, de a műfaj veteránjai számára istenkáromlással érhet fel.
A látvány szintén rendben van, remekül hozza a korábbi részekre jellemző kissé mesés hangulatot, a puffogtatott képességek pedig egész jól néznek ki. A hangok terén sincs komoly gond, az aláfestő zenék kellően elvarázsolják az embert és a szinkron is teszi a dolgát, ellenben az ellenfelek folytonos nyekergése idővel kikészítheti a hallásunkat. Az irányítással viszont már akadnak bajok, amelyek leginkább akkor jönnek elő, amikor valami mögött, takarásban szeretnénk navigálni. Ilyenkor a játék nem mindig tudja eldönteni, hogy mi most alul, vagy felül szeretnénk csinálni valamit és rendszerint beakadunk a semmibe, azonban nem kell megijedni, a bárhová lehívható portálunk segít a bajban. Sajnos ezenfelül még pár kisebb bug is benne maradt a végső változatban, de szerencsére egyik sem olyan, amit egy újratöltés ne oldana meg.
gamekapocs.hu [bezár]
