The Typing of the Dead (1999)

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy volt egy banda, ahol ChEebor egy számítógépes lap olvasása közben meglátta, hogy a House of the Dead 2-nek lesz ez a gépelős kiadása. ChEebor nagyon bírta az első részt, ráadásul ő a leggyorsabb ujjú ember a vadnyugaton (legalábbis akkoriban így gondolta), ezért barátai gúnyos becsmérléseit a játékról ignorálva elhatározta, hogy beszerzi magának. Végül erre sem volt szükség, mert egy rokon adta neki ajándékba, így mehetett a géppuska sebességű gépelgetés. A játék persze móresre tanította ChEebort, mert csakhamar kiderült, hogy korántsem akkora ász, mint gondolta magáról, habár az említett rokon szerint az eredményei első játékhoz képest valóban meglepően jók. Hát… így kezdődtek ChEebor kalandjai a játékkal.
A Typing of the Dead tehát, akár tetszik, akár nem, egy edutainment játék, a magas korhatár ellenére is. Igazság minden olyan benne, mint az eredetiben, azt leszámítva, hogy ugyebár gépelni kell, de veszettül (emiatt lehet, hogy egy-két helyen megnőtt a reakcióidő is, de ezt nem tudom semmivel alátámasztani, noha volt szerencsém később az arcade változathoz is). Az elején viszonylag hosszú idő alatt kell pár betűs szövegeket beírni, ami egyre inkább fordul át, és a végén kb. kisebb mondatokat kell beírni alig egy másodperc alatt. Miközben továbbra is figyelni kell az esetleg háttérből baltákat felénk dobó gonoszokra is (a dobott fegyverek jellemzően egy betűvel hatástalaníthatóak). A játék egyébként jó kihívás, megfelelő mennyiségű gyakorlás esetén már a lehetetlennek tetsző kései feladatok is megoldhatóak. Grafikailag oké, sokkal jobban néz ki, mint az első rész, de azért még mindig egy kicsit bumfordi a képi világ. A zene egyszerű, a szinkron pedig gyalázatos (mondjuk ebben a tekintetben az első rész is kegyetlenül büntetett). A Typing of the Dead-et egyébként készítői el is viccelték, hiszen tényleg bejátszották, hogy a karakterek az átvezető jelenetekben nem pisztollyal szaladgálnak, hanem nyakba akaszthatós billentyűzet van rajtuk. És sok helyen akad egy-két parodisztikus elem, főleg a vége, ami nagyon… érdekesre sikeredett. Ennek ellenére nekem igenis tetszett a játék, nevetni is lehet rajta, ízlés kérdése, de szerintem annyira nem ijesztő, és ki tudja, talán még az ember egy kis gyorsgépelést is tanulhat belőle, ami manapság egy elég nélkülözhetetlen skill.
És hogy mi történt ChEeborral? Nos, szorgos gyakorlás után elérte a rank lista tetejét, és már tudja magáról, hogy messze nem ő a legjobb, de mégis nyugodtan alszik esténként. :D