Spiritfarer (2020)

Kedves, gyűjtögetős játék, hajózol és szüretelsz, ugyanakkor megindító… még akkor is, ha olyan lusta vagy, mint én, és nem olvasod el azt a tömérdek szövegelést. A platformer részei néhol elég meredekre sikerültek (a többi részéhez képest), de szerencsére azok nélkül is végig lehet vinni a játékot. Ezt is, meg még sok más apróságot máshogy csináltam volna a fejlesztők helyében, de így is jó élmény volt, köszönöm.

Viktor letörölte, pedig egész aranyos kis játék.

A grafika az elején megtévesztett, azt hittem, ez egy egyszerű, cuki gyűjtögetős-farmolós játék lesz. Aztán egyre jobban belevonódtam a történetbe, és egy igazi érzelmi hullámvasút lett a játék. Minden szereplőhöz máshogy viszonyultam, volt, akit az elejétől imádtam, volt, akit csak a végére kedveltem meg, de aztán annál jobban fájt a hiánya. Volt olyan karakter, akinek a története személyesen érintett, az ő utolsó útját végigzokogtam. Másokatt egyenesen utáltam, szántam vagy csak untam, de végül valahogy mindig megbékéltem, elfogadtam őket. Jó emlékeztető magamnak, hogy a gyökér munkatárs, az idegesítő szomszéd, a szemét tanár is csak ember. Ami nem kifogás, felmentés, indoklás, és nem kell vele egyetérteni, szeretni, megérteni, de úgy és annyira el kell őket fogadni, amit mindenki alapvető méltósága megkíván. Ja, és mindmeghalunk, stb.stb.
A platformer részek Switchen néha az idegeimre mentek, és bármilyen megható is, a párbeszédektől néha besokalltam (gondolom, ez azért szándékos is volt). Viszont a főszereplő történetével kapcsolatban volt egy kis hiányérzetem.