Rise of the Ronin (2024)

Ez is egy méltatlanul alulértékelt játek. Kicsit az az érzésem, hogy valaki kitalálta, hogy rossz, hogy lejárassa, és azóta mindenki ezt szajkózza!

Miközben pedig remek játék, egy izgalmas történeti korban, egzotikus helyszínen. A játék elérte nálam, hogy utánanézzek Wikipédián a sógunátusnak, és Japán külvilág felé nyitásának a 19.sz.közepén, mert egész más érzés, ha (akárcsak virtuálisan is) de aktívan részt vettél a történésekben (szó szerinti történelmi csatákban), sőt mi több a végén a szereplők köszönetet mondanak neked ezért. (Mondjuk ez a good endingnél volt így, nem tudom mi alakul másképp, ha másik utat választok).

Ezzel kapcsolatban olvastam még kritikát, hogy következetlenek a missziók, meg zűrzavarosak hatásukban. De ez a korszak egy roppant zűrzavaros korszak volt! Mindenki ide-oda állt, próbált helyezkedni, az általa legjobbnak vélt megoldásokat megtalálni. Ezt teljesen naturálisan leképezi a játéknak a viszonyulásai. Mint fő karakter sokszor személyes szimpátia alapján hoztam döntést, de volt, hogy belesodródtam eseményekbe az egyik párt színeibe, miközben igazából a másik oldallal értettem egyet. Én voltam a legjobban meglepve, hogy a sok „következetlenség” révén mégis egy történelemhű, tán akkor a legjobbnak vélt megoldáshoz vezetett a játék vége.

Másfelől a szereplők is remekek, a saját karakterembe teljesen beleszerettem, de a többiek is roppant kedvesek lettek nekem. Helyesek, érdekesek, lehetett izgulni értük (mint Ryomáért) vagy keseregni a sorsukon mint Genzui-én vagy belenyugodni, mint az ifjú Tokugawa shógunéba.

A grafikát szoktak volt még szidni ebben a játékban, szerintem se nem rosszabb, se nem jobb, mint az átlag unreal engines grafikák, a természet, a texturák rendben vannak, az arcok kifejezőek és szépek, az npc-k és enemy-k aránylag egyéniek. A voice acting is kifejező és jó hallgatni, egész megszerettem a japán nyelvet közben. És ne feledkezzünk el a humorról sem! Voltak olyan szituk vagy beszólások, hogy hangosan felnevettem, és megállapítottam, jé, a japánoknak is van humoruk, és nem is rossz!

A harcok meg szerintem zseniálisak, már annak, aki szereti a Team Ninja es a Koei Tecmo harci mechanikáit. Én a Ninja Gaidenben nagyon beleszerettem, és imádtam, hogy itt is ezt gyakorolhatom.

Összességében egy remek harcstílusú játék ez, amely egy izgalmas korszakot mutat be japán környezetben, rokonszenves karakterekkel, akikért izgulni lehet, egy bebarangolható open world világgal, amely tele van gyönyörű részletekkel, szentélyekkel és torii kapukkal, virágzó cseresznyefákkal, és hóval borított utcákkal Kyotóban, no meg cicákkal és kutyákkal, akiket dajkálgatni lehet. A lófizika talán nem a legjobb, de egy idő után észre sem veszed, hogy nem tökéletes. Van egy roppant bonyolult fejlődési/fejlesztési háttere is, amelyet a végére se tudtam teljes egészében kiismerni (de legalább van még mit felfedezni benne).

A játék vége pedig olyan, amit én szeretek: felemelő és reménykeltő. Tényleg úgy érzed, hogy volt értelme ennyit küzdeni (a játékban 15 év telik el!), elérted/elértétek bajtársaiddal a célotokat, sok nehéz döntést meghoztál, sok nehéz harcot megvívtál, megküzdöttél külső-belső démonokkal, szövetségeket hoztál tető alá és barátságokat létesítettél, egyszerű gyerekkatonából történelemformáló személyiséggé váltál, akit tekintélyes hatalmi személyek is számontartanak és a barátjuknak vallanak. Igy lesz kerek egész a történeted, mint névtelen rónin és így lesz a játék története is az. Csak annyit tudok rá mondani: GG!

Ui.upsz, visszamentem platinázni, és elkezdtem csinálni azokat a mellékküldiket, amiket kihagytam. És ekkor ért a ledöbbenés: a mellékküldik nem az a vidd oda, szedd össze, erősítsd a kapcsolatot küldetések, hanem komoly infomációkat tartalmaznak a szereplők sorsára vonatkozóan. Meg tudjuk például, miért hagyja el a legjobb haverunk az országot, megkaphatjuk a kardját is, sőt két bajtársunk élete is rajtunk múlik, ill. azon, hogy megcsináljuk-e missziót velük! Hűha! Várom meg, mi derül ki az egyes szereplőkről: mellékküldetésekre fel!

A Rise of the Ronin bár PS exkluzív, nem szervírozza azt a minőséget, amit egy ilyen „kategóriától” elvárnánk. A rossz, felesleges elemekkel tarkított történetmesélői dizájn, az emiatt következetlenné váló történetvezetés, sablonos párbeszédek és a semmitmondás hamar letöri a koncepció iránti lelkesedést. Bár a harc és a játékmenet tud élményszerű és szórakoztató lenni, a soulslike elemek pillanatok alatt képesek frusztráló és unalmas munkává varázsolni a játékmenet. Mindezek mellett a játék külsőségekben sem jelentkezik. A szóban forgó PlayStation játék egyszerűen jóindulattal középszerű.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/04/19/rise-of-the-ronin-…