Raise Your Goblets – Az utolsó vacsora (2017)

6 csillag, mert abszolút szórakoztató játék volt, és partijátékként végülis pont ez lenne a lényege. Szóval végülis ha szigorúan csak ezt nézzük, akkor működik. Viszont ami miatt képtelen vagyok ennél többre értékelni, és ezt a 6 csillagot is nehezen adom meg, az az, hogy szerintem és számomra ez a játék annyival jobb lehetne.
Az alapötlet zseniális, egyedi, különleges, a megvalósítás is jó, igazából tényleg minden megvan benne, hogy egy zseniális partijáték legyen. És egyes-egyedül egy dolog nem stimmel benne, hogy egész egyszerűen túl random az egész. Oké, kell, hogy legyen benne szerencse, elvégre ez egy partijáték, de ez túl sok. Van benne memória, de semmit sem érsz vele, mert hiába jegyzed meg vagy következteted ki, hogy melyik kupában mi van, ha nem tudod megszerezni azt a kupát. Az egyedüli ami igazából számít, az az, hogy ki mond pohárköszöntőt. Mert lehet tudod, hogy melyik pohárban mi van, viszont amint nem te hajtasz végre utolsóként akciót a körben, már nem biztos hogy bármit is érsz ezzel az információval, mert amint valaki még utánad akciót hajt végre ő átvariálja az egészet. Így 3 pontból akár egy sima forgás miatt is lehet nulla. Szóval konkrétan mást sem csináltam a köreimben csak próbáltam mihamarabb megszabadulni a hozzávalóimtól, hogy tudjak pohárköszöntőt mondani, de még így sem igazán sikerült, mert körsorrend van, és nyilván más is ezt célozza meg. Plusz a karakterképességek is rendkívül kiegyenlítetlenek. Szóval természetesen ez egy partijáték, kell a randomfaktor, kell a szerencse, hogy vicces helyzeteket teremtsen, és ezt sikerül is hoznia, de hogy konkrétan ennyire kevés befolyásod legyen a köröd alakulására, hacsak nem te vagy a kezdőjátékos vagy nincs valami erős karakterkártyád, az számomra nonszensz.