Nightmare Frames (2022)

Most nézem, ez a 666. értékelésem :O Tökéletes alany hozzá :D
A Postmodern Adventures harmadik játéka, és egyben az első, amely nem ingyenes. A formát viszont hozza ez is, megfelelően adagolt horror, nagyszerű karakterek, intelligens történet jellemzik. Ezzel együtt viszont arra is érdemes felkészülni, hogy ezúttal inkább a narráción lesz a hangsúly, van benne elég sok feladvány, de így is kevésnek mondanám, inkább a párbeszédekre épít, és ha valaki játszani akar, az jól jár, ha szeret gépen olvasgatni, mert rengeteg dumából áll a kaland. A karakterek telitalálatok, de főképp Alan Goldberget, a főhőst ismerjük meg jól. És jó kis ismeret lesz ez. Elég sokat szidják mások a játékot, hogy nem túl jó élmény úgy nyomni, hogy a főhős egy szemét alak, akit mégis mindenki szeret. Nos, ja… De szerintem Goldberg lényege pont az, hogy nem alakoskodik, igenis szemét, de valójában rendes fickó, aki ugyan a játékban főképp az előrejutás kedvéért segít másokon, mégis valahogy érződik, hogy szívesen teszi (csak épp nem akarja bevallani). És jó párhuzam, hogy ő egy morcos pofa, aki jólelkű, ellentétben spoiler. És talán ennek is köszönhető, hogy igenis talál igaz barátokat útja során, miközben maga is rengeteget fog fejlődni a sok borzalom hatására. Mert borzalmak bizony lesznek benne. A hajsza az elveszett film után megfelelően izgalmas, Los Angeles leggazdagabb negyedein is megtaláljuk a rosszat, és ahogy kirajzolódik a keresett tárgy története, úgy lesznek a párbeszédek, beszélgetőpartnereink elbeszélései egyre sötétebbek és rémisztőbbek. És külön tetszett, hogy milyen jól állít parafrázist a készítők 80-as éveke a modern Hollywooddal. Miután hősünk nyomra bukkan, spoiler. Mindehhez jön, hogy a hangulat szuper, minden helynek megvan a saját érzete, az ember sosem lehet biztos benne, hogy mi fog történni. Hasonlóan a készítők előző műveihez, nincsenek klasszikus jumpscare-ek. Van egy-két hirtelen felbukkanó elem, de jellemzően ezekhez megfelelő átvezetést kapunk előtte, sokkal inkább az amúgy is rémisztő történetre és a jól megalkotott helyekre fókuszál a horror. A grafika elég jó, most az emberek portréja is jól sikeredett (noha kicsit uncanny érzetük van), habár ezt a helyenként felbukkanó rövid animációkról sajnos már nem lehet elmondani, de ennyi belefér.
Szóval mondjuk ki, a spanyol srácok ismét megcsinálták, jó kis paráztató kalandot kaptunk, amely azonban inkább a jó történetek kedvelőinek, mintsem a profi játékosoknak fog örömet szerezni.
((spoiler))