Unavowed (2018)

Megint megcsinálták! Ha esetleg valaki még aggódott volna, most már megnyugodhat! (Bár lenne még egy ember rajtam kívül…)
Kifejezetten történet-hangsúlyos, nem pixelvadász játék, ahol a döntéseink egyfajta mini önismereti kurzusként is felfoghatóak. Komoly fejtörő nem igazán akad benne, ha mégis elakadunk, a társaink készségesen útbaigazítanak, mégsem unalmas egy percre sem. Talán csak két olyan rész volt, ahol nem volt türelmem kibogozni a dolgokat, és kerestem egy végigjátszást. De a történet végig lázban tartott. A város megmentése egy titkos társasággal, urbanfantasy környezetben? Mégis kit ne tartana lázban?!
Simán el tudok képzelni egy folytatást is neki. Vagy bármilyen más játékot a Wadjet Eye-tól. Lehetőleg most azonnal.

Egy haver javaslatára kezdtem el játszani vele (habár az ajánlása alatt nagyon úgy éreztem magam, mint amikor a filmbéli összeesküvés-elméletes csávóka a telerakott faliújság mellett magyaráz valamit, és már ő sem tudja, hogy mit). Pedig a sztori azért egyszerűbb, mint amilyennek hangzott. Igazából a játék nem olyan hosszú, de végigjátszottam mind a három lehetséges „kaszttal”, és közben igyekeztem mindig más embereket vinni a feladatokra, így valószínűleg sikerült látnom minden eseményt. Ez azt jelenti, hogy van egy kevés újrajátszási értéke, még annak ellenére is, hogy tulajdonképp maga a játékmenet a leggyengébb pontja a műnek: a hossza végső soron stimmel is, de maguk a feladatok túl könnyűek, ahol meg mégsem, ott is a játék baromságai miatt nem sikerült gyorsan kitalálni, miért nem tudok továbbmenni. Na de amit a játékmenet elvesz, azt a történet és cselekményvezetés kamatostul adja meg. Nagyon jó mind a főszál, mind az azt felépítő rengeteg küldetés, a főhősök nagyon szerethetőek, mély, jól megírt karakterek, akiknek mind saját történetük és személyiségük van. És pont emiatt zseniális ötletnek tartom, hogy időnként nekiállnak beszélgetni egymással. A szinkron is jó, a zenéje pedig egyenesen szuper. A grafika igazából nagyon szép, és igen érdekesnek találom, hogy a tárgyakra, kijelölhető dolgokra nem csak egy-egy szóval referál a játék, hanem egész kis minileírásokat olvashatunk róluk. Mivel Wadjet Eye, itt is főszerepet kapnak a döntéseink, és ahogy az illik, a legtöbb helyzet megoldása nem annyira egyértelmű, és korántsem biztos, hogy azzal tesszük a legjobbat magunknak, ha jó fejek akarunk lenni. A végső csavarok pedig igazán stílusosan voltak előadva. Mint nemrég megtudtam, a játék a Blackwell univerzumához tartozik, úgyhogy hamarosan az következik.

Ha minden point 'n' click kaland ennyire jó lenne, azt hiszem, nem lehetne panaszkodni a műfajra. A játéknak sikerült elérnie, hogy tényleg azt érezzem, rejtélyes dolgok után nyomozok. A hangulata iszonyat erős, látszik, hogy a karakterekkel is sokat foglalkoztak. Nem mondom, hogy nem bírtam volna el pár nehezebb feladványt, de így viszont végig a történetben tudtam maradni. Gyorsan neki is kezdtem egy második végigjátszásnak, másik előtörténettel, amiben pont az ellentétes szereplőket fogom a küldetésekre magammal vinni, hogy lássak egyéb megoldásokat a nyomozások kapcsán.