Egy kártyajáték az egész családnak a legaranyosabb házikedvencekkel. Van köztük labrador, uszkár, boxer és foxi. A játékot az teszi igazán izgalmassá és változatossá, hogy a taktika mellett a szerencse is némi szerepet kap benne.
Kösd ki a kedvenced a pórázzal, közben csald el a másik… [tovább]
Magyar kiadó
Keller és Mayer
Azt hiszem, kutyás társasokból kevés van, és amit összehoznak is NAGYON furcsák, és valahogy olyan élmény, hogy el lehet vele játszani, de mégis kicsit kevés. Ez a kártyajáték is ilyen: egyrészről oké, de élménynek számomra nagyon kevés.
A játék lényege, hogy egymás után négy kártyát játsszunk ki, és a négy kártyában ha van kutyus, akkor a kutyus pontját kell összeadni, így licitálni a kis jutalomkártyára. De persze vannak akciókártyák, amik megnehezítik a játékosok dolfait, mert a kutyák helyet cserélhetnek, eliszkolhatnak, vagy egyéb más dolgokat csinálhatnak.
A játék lényege és magva gyakorlatilag a licit, és hogy így gyűjtsd a jutalomkártyákat. Alapvetően viszont nekem kevéssé jött be a licitrendszer, mert nagyon nagy szerencsefaktorral dolgozik: ha nincs a kezemben kutya, amit lerakhatnék, vagy jó akciókártya (mert abból is ha jól emlékszem nyolc féle van, és nem mindegy, milyen helyzetben melyik jön fel), akkor le tudod cserélni a kezed, de akkor is jöhet fel ilyen minőségű lapok, amikkel újfent nem tudsz semmit sem kezdeni. Vagy, talán ami rosszabb, hogy van mondjuk kutyusod, ami egyes értékű, de az ellenfél lepakolja a hármas értékű kutyákat, neked meg már az első kártyánál egyértelmű? kapálózhatsz ahogy akarsz, itt bizony ő fog nyerni.
Talán a megoldás az lehetett volna, hogy kevesebb különleges képességű kutyust raknak be, mert bár igaz, hogy az akcióképességek néha nagyon hasznosak, de néha meg semmi értelmük. Kijátszod, örülsz neki, hogy leraktál egy lapot, de nem változik meg gyökeresen a játék. Amikor meg igen, az is inkább a másikkal kiszúrós: azért játszom ki a lapot, hogy a másiknak rossz legyen, és ha elég rossz, lehet én vihetem a licitet.
Valójában ha meg kellene mondanom, miért nem tetszett a játék, az lenne a válaszom, hogy mert ennyire gonoszkodós, és hogy valókában nem tudom (kellőképpen) irányítani a döntésemet. A legtöbb játéknál nem zavar hogy leosztás alapú a szerencse, de a legtöbb játéknál nem csak ettől függ a sikerem, itt pedig, szinte csak ettől.
Ettől függetlenül a játék kutyás, méghozzá cuki kutyás. Érdemes lehet vele játszani, de inkbb nagyobb társaságban partijátéknak alkalmas szerintem. Ha valaki gonoszkodós patijátékot keres, abban tökéletes a Kutyavilág kártyajáték.
