Ki az úr a tengeren? (1985)

Gyerekként rettenetesen imádtam, bár rendszerint minden terv nélkül jöttem-mentem elsősorban azért, mert játék közben magáról a hajóútról álmodoztam.

Gyerekként a kedvencem volt!
Bátyáméknak volt meg (később aztán megkaptam tőlük), a családdal rengeteget játszottuk. Mivel akkoriban (80-as évek második / 90-es első fele) még nem volt olyan dömping mindenféle modern, extra, összetett, dizájnos és látványos játékokból, mint manapság (nagyjából a „Ki nevet a végén?” és a „Gazdálkodj Okosan” figyelt minden család polcán, ezenkívül olyan óvodás szintű kis játékaink voltak még, amelyekben A pontból kellett minél gyorsabban eljutni B-be, minden körben annyit lépve, amennyit éppen a kockával dobtunk, illetve néhány speciális mezőn lehetett valamennyire visszacsúszni vagy előrelépni), ezért bizonyos értelemben még egyedinek és kuriózumnak is számított. Nagyon tetszett, hogy a játékosok szabadon mozoghatnak a pályán, rengeteg egyéni döntési lehetőségünk van a játék során: melyik hajót vesszük meg – mert ugye nem egyforma az áruk és a teherbírásuk –, kötünk-e biztosítást a hajóra és/vagy az aktuálisan felvett rakományra – ha igen, akkor kisebb lesz a haszon, ha leszállítottuk, viszont bebiztosítjuk magunkat az előre nem látható esetekre, míg ha nem, akkor nagyobb a haszon, de nagyobb a kockázat is, mert baj esetén ott maradunk legatyásodva –, melyik kikötőt vagyunk hajlandóak meglátogatni és melyiket nem – természetesen a legnehezebben megközelíthető, lekockázatosabb helyeken (spoiler) lehet a legértékesebb rakományokat megvásárolni és ezáltal a legnagyobbakat szakítani, de persze belebukni is nagyobb az esély.
Véleményem szerint nagyon szórakoztató, kellően összetett játék, remek kikapcsolódás az egész családnak, és valamennyire még a mai kínálatban is megállja a helyét. Talán egyetlen hátrányaként azt lehetne megemlíteni, hogy nagyon helyigényes (ha mindent szétpakoltunk, a fél szobát beterítettük vele).

Első ránézésre ez egy összetett játéknak tűnt, aztán kiderült, hogy nem egy túlbonyolított dolog. Szórakoztató, ám vannak benne bosszantó dolgok, amit meg lehetett volna oldani máshogy. Minden esetre, ha más nem akad, akkor azért 1-2 órára is le tudja kötni az embert.

Nagyon nagyon szeretem, de egyszerűen anyán kívül senki se hajlandó velem játszani, mert nagyon hosszú egy játék.

Nagyon szeretjük! Valailyen oknál fogva kimondottan a család női tagjai rajonganak érte, de nem tudjuk pontosan mi ennek az oka. :D A szabálykönyv sok helyen nem egészen pontos, ez az első pár alkalommal kissé elvesz az élvezeti értékből, de ha egyszer egy társaság megegyezik a pontos szabályokon, onnantól megy minden magától.
Ugyanez igaz a tempójára a játéknak. Az első pár alkalommal rengeteg idő elment a hajók kiválaszásával, pénzezéssel, biztosítás kötéssel stb. Aztán egy idő után ráálltunk egy tempósabb játékra. Amíg A játékos válogat egy kikötőben, a többiek ugyanúgy folytathatják lépéseiket. Könnyítő továbbá ha van egy ember, aki a pénzügyeket, biztosításokat kezeli.
Mi általában a játék elején meghatározzuk, hogy hány darab leszállított árukártyával lesz vége a játéknak, így könnyen befolyásolható a játék időtartama.
Ugyanakkor, a 30 perc nagyon megtévesztő, mivel a játék előkészülete is legalább ennyi időt vesz igénybe, és szerintem még minimális leszállítandó áruval is legalább 1 órás lesz a tiszta játékidő.