Jenny LeClue – Detectivu (2019)

Igazi briliáns darab. Már a történet se rossz, mert keretszerkezetében egy elismert gyerekkönyv írót kényszerít arra meglehetősen szívtelen kiadója, hogy a következő részben legyen gyilkosság is. De ő egyre nehezebben veszi rá magát a fordulatok írására, a főhősnőjének viszont nagyon is tetszik a dolog, annak ellenére, hogy lelkileg neki is megterhelő a sok történés. A játék ügyesen alakul át kedves gyerekmeséből egészen ijesztő krimivé, amiben sötét titkok, nehéz rejtélyek és egy félelmetes gyilkos is felbukkan. A játékmenet nagyon jó, egyszerű 2D-s mászkálás, sok kutatással és kifejezetten intelligens fejtörőkkel, no meg egy kis tárgykereséssel. A grafika aranyos, de mégis hibátlanul működik a legrémisztőbb jeleneteknél is.
Kicsit az idegesít, hogy manapság minden játék spoiler. Mindenesetre kíváncsi vagyok, számít-e valamit az utolsó két kérdés, amit feltesznek nekünk.

Ez a játék nagy kedvenc lett, az egyetlen baja hogy cliffhangerrel lett vége és most alig bírom kivárni a folytatást. Amit fontos tudni róla, hogy amikor az ember elkezdi, kicsit olyan érzés mintha 5 éveseknek írták volna a játékot… de nagyon hamar kiderül hogy igazából tele van humorral, szarkazmussal, nagyon élvezhető felnőtt fejjel is (najó, kérdés mennyire felnőtt :D). Én a végén tök szomorú voltam hogy ilyen hamar vége lett, márpedig ez kevés játékkal történik meg. Változatos rejtvények vannak benne, gyönyörű a látványvilág és a történet talán néha infantilis de teljesen szerethető.