Florence (2018)

Ahha! Most már tudom, hogy mi az az interaktív dráma. Nem kell agyalni és ügyesnek lenni: egy történet végignézéséről van szó úgy, hogy picikét belenyúlhatunk, picikét részese lehetünk. Voltak pillanatok, amikor majdnem könnyeztem. A háttérzene csodás. Egy lány hétköznapi élete áll a középpontban, a szokásos kiszámíthatóságokkal és kiszámíthatatlanságokkal.

Szép zene, szép grafika, jó vizuális ötletek benne (amik ismétlődnek), de játéknak nem nagy játék, mert nem igényel különösebb ügyességet vagy okosságot.

Egy hétköznapi életet mesél el ez a kedves kis játék.
De vajon szomorú? Vagy mégse szomorú, csak emberi? Hiszen megtalált egy másik utat. Ez az élet? Lehetett volna másképp?

2 euróra volt leértékelve és ennyit abszolút megélt ez az élmény. Játéknak nem mondanám, de általa ismertem meg az interaktív dráma műfaját és azt hiszem magasra is tette a mércét, tetszett, hogy jót-rosszat megmutatott, a kreativitása vitathatatlan, ill a stílus is bejött.