Emberfate – Tempest of Elements (2023)

Ebbe sajnálom, hogy csak most futottam bele – bár jó és rossz értelemben is visszahozta az FRPG adminként töltött éveim emlékeit, mind az írásmód, mind a stílus nagyon erős és nagyon egyedi.
A történetben egy MMORPG guild vezetőjét alakítjuk, aki a barátaival egy sikertelen raid után egy hét várakozásra kényszerül. A bukásból természetesen eleve dráma van a szerveren, és mindenkinek megvannak a valóéletbeli problémái is – ez pedig kisebb-nagyobb mértékben átszivárog a játékba, a karakterek pedig próbálják támogatni egymást az ország, sőt a világ minden tájáról, miközben néha óceánok választják el őket. Persze van három opcionális szerelmi szál, de az is teljes mértékben a chaten keresztül zajlik – a route-ok good endingje, ha a két karakter eldönti, hogy megpróbálnak találkozni a való életben az online térben átéltek után.
Egyrészt, ezt a játékot nem lehet fél szemmel játszani, mert legalább három chat ablakban beszélgetsz folyamatosan. Bár maga a gameplay rész kikerült (érthető okból, azért drága lett volna a komplett MMO-t megcsinálni), gyakorlatilag minden más szempontból visszaad egy ilyen szervert. Online „posta”, privát üzenetek, guild chat, világ chat, moderátorchat, party chat… kapkodtam a fejem, hogy mindenhová tudjak válaszolni. Van ugyan egy rejtett kis ablak, ami kiírja az aktuális céljaidat (pl. hogy melyik chatet nézd) és a privát üzenetek felugranak, de akkor is, végig multitaskingolni kell.
A baráti kapcsolatok legalább annyira fontosak, mint a romantikus szálak. Ugyan nem mindenkinek látjuk az arcát, de mindenki életébe bevonódunk. A guild egyik házaspárja éppen válófélben van, és egyszerre rohan a főhőshöz mindkét tag tanácsért. Az egyik srác éppen be akarja vezetni az öccsét a videójátékozásba, két lány, akik évek óta szobatársak és együtt játszanak éppen az első randijukat tervezgetik, a fiatalabb tagok egyike osztálykirándulásra megy. Ezek a szituációk nagyon egyszerűnek tűnnek, de úgy, hogy megéltem, milyen hasonló pozícióban kétségbeesetten balanszolni az online barátságokat a való élettel, mégis nagyon nagyot ütött. Maguk a szerelmi szálak is aranyosak, és fájdalmasak is a maguk módján – mindhárom karakter esetén lejön, hogy introvertáltak, akik az interneten találtak közösséget és kikapcsolódást, és mindhármuk problémái validak. Talán Nathané a legerősebb (neki a mentális egészsége kezd szétzuhanni), de Chris szálán behozták a cancel culture-t, hogy valakit mennyire szét tud kapni egy ilyen online közösség, és mennyire nem fogják fel az emberek, hogy attól, mert valaki névtelenül szúr, még fájhat a másiknak. Khanyisa visszonylag egyszerűbb, ő csak a félénk, munkája mellett relaxálni próbáló kezdő játékos, de ő is nagyon szerethető figura.
Összességében, szerintem ez a játék nagyon specifikus embereket tud megérinteni, akiknek van vagy MMO, vagy hasonló netes tapasztalata, de azokat az élményeket rendesen visszahozza, és nagyon szép eremény, hogy anélkül el tud mesélni egy történetet, és visszaadni egy komplex kapcsolatrendszert, hogy bármit mutatna a karakterek valós világából. Minden az online térben zajlik, de szerintem szépen rámutat a játék, hogy sokszor az is éppen olyan valósnak érződik, mint kimenni az utcára.