Élve fogd el (1975)

Inkább érzelmi szálak fűznek a játékhoz, mert tény, hogy rengeteg ennél izgalmasabb játék van. Mégis bájos és szerethető, kis egyszerű unaloműző játék.

Még anyukám gyerekkorából van meg, de annyira jó játék, hogy havi szinten elővesszük. Kicsit megviselt már szegény, de a kártyákat szépen lelamináltuk, ami elveszett, azt meg újraalkottuk :)

Egyik osztálytársamnak megvolt általánosban. Sokat játszottunk vele, ha jól emlékszem csak lóugrásban lehetett közlekedni? és össze kellett gyűjteni az egyforma színjelű állatokat???

Régi „klasszikus”, de sajnos könnyen „megoldható”, vagyis ha megvannak az optimális lépésk, a véletlen szerepének nélkülözése miatt hamar és gyorsan egyhangúvá válik. A maga idején jó volt, már nem abban az időben élünk.

Annyit reklámozták a tévében kisebb koromban, hogy én az oldal indulásakor simán bejelöltem, hogy játszottam vele. Pedig sajnos soha, eléggé megzavart a dolog.

Gyerekkoromban nagyon szerettem. (A pontozás is a nosztalgikus élményeknek szól.) Ma már egy kevésbé üti meg az ingerküszöbömet, viszont a fiam imádta az állatokat gyűjtögetni. Azt hiszem ezekről a kártyákról tanulta meg -nagyrészt- a számokat felismerni. (Úgyhogy kapott ezért még egy csillagot.)

Az 5 éves fiammal játszunk vele. Szereti, mivel nincs benne bonyodalom, gyűjtögetni kell és számolni az értékekekt. De valójában 2 fővel játszani ezt a játékot nem túl nagy varázslat és hosszú is. Ezt legalább 4-en lenne érdemes, mert akkor már van valami vadászterület. És mivel nincs semmi csavar vagy elérendő cél, így igazán felnőtteknek nem túl nagy fantáziájú játék. Persze aki gyerekként imádta, annak biztosan szép élmény volt, de ne feledjük, ma már elég sok játék kapható, amik messze izgalmasabbak.

Még gyerekkoromban kaptuk a két bátyámmal, és nagyon jókat játszottunk vele. A kártyák talán valahol megvannak még, a játék lapja sajnos már szétment.