Dark Souls II (2014)

Remekmű.

Nekem a 2. rész is nagyon tetszett, bár úgy hallottam, a rajongók ezt szeretik a legkevésbé.

Változatos és gonoszabbnál gonoszabb pályarészek itt is megvoltak, de Majula nyugodsága végig elkísért.
A szabadság itt is adott volt, hogy melyik irányba induljunk, de az ajánlott útvonal tényleg ajánlott. :)
Harvest Valley mérgező gázaitól minél hamarabb próbáltam szabadulni.
A Gutter és Black Gulch helyek hangulatra a Dark Souls 1-ben lévő félelmetes Blighttown-ra hasonlított, innen is mihamarabb próbáltam kiszabadulni.
Drangleic Castle hatalmassága akár a játék végéhez is illett volna, de innen még több helyre kellett utazni.
Amikor eljutottam a Shrine of Amana gyönyörű vizes világába, a hatalmas vízesésekkel meg szebbnél szebb növényekkel, hamar elkezdtem itt is sietni, mert itt voltak a legbosszantóbb ellenfelek, akik távolról varázsolgattak. Illetve ha nem vigyáztam, hamar a vízbe csobbanva leltem halálomat.
És amikor eljutottam a hatalmas sárkányok birodalmába, csak tátottam a számat, ahogy röpködtek feledtem, és én is kapaszkodtam a székbe, nehogy lezuhanjak.
Memories of the Ancients részeket csak szimplán szerettem.

Nehéznek nem éreztem, nem volt elakadós, szépen grindelni kell, de nem mértéktelenül; ahol lehet, mindent átnézni titkos ládák után, és haladni előre.
Boss-ok közül a legelakadósabbnak az opcionális öreg, beteges, sánta kirányt, Vendrick-et éreztem, aki alig bírt menni is a hatalmas kardjával, de ha egyszer suhintott, akkor majdnem a földön maradtam teljesen..

Várom a 3. részt.