A Limbo és az Inside vezető tervezője áll a Cocoon mögött, amelyben egy aranyos molyemberként irányítva eredünk egy kozmikus rejtély nyomába, miközben ki-be járkálunk különböző világokból.
(forrás: gamekapcso.hu)
Most játszik vele 2
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
HajnaliFirka 
Cocoon (2023) videójáték 80%
Megvallom, lévén, hogy a havi Ps Plus essential kínálatból az Alan Wake 2 lemezes formában megvan (csak jussak el addig..) a Cocoon tartott izgalomban.
A Limbo és az Inside két független studiós kedvencemmé vált, így ezen játékok fejlesztőinek újabb játéka izgalomban tartott.
A Cocoon minimalista, pszichedelikus látványvilága azonnal beszippantott. Az elmúlt években megérdemelten előretörő indie játékok megmutatták, hogy kreativitásukkal, kísérletező szemléletükkel és egyedi megoldásaikkal képesek versenyre kelni a „billiárdos” (kösz, Alien: Föld!) kiadásokkal. Sőt, kifejezetten üdítőek ezek a rövidebb kalandok az egyre terjedelmesebb játékidőt és egyre sivárabb virtuális tevékenységet kínáló kasszasikerekkel szembeállítva.
A Cocoon legelején atmoszferikus nyitány fogad minket: épp előbújunk gubónkból máris egy roppant dizájnos környezet fogad minket. A művészibb látványvilág később sem okoz csalódást, megannyi részletre figyeltek a készítők: fény-árnyék játékok, a víz hullámzása, az irányított karakter szárnyainak rebegtetése a megfelelő helyeken – csupán néhány apróság.
A hangzásvilág szintén pazar. Az egyik feladványnál, ahol egy golyót kellett célba juttatni pontosan be tudtam határolni hallás alapján, hogy a csőrendszer melyik szakaszához ért a golyóbis.
A boss harcok szintén emlékezetesek. A klasszikus értelemben vett harcok a játékban nincsenek, értem ez alatt azt, hogy nincsenek leosztott támadás és védekezés gombok, ezek is inkább logikai alapon működnek. A főellenfelek említése furának hathat egy ilyen játéknál, szerepük indokolt minden világ felfedezésének utolsó szakaszában.
Milyen játék is a Cocoon? Leginkább logikai, ahol magunknak kell felfedeznünk a továbbjutásunk útjait. A feladványok egyetlen esetben sem teljesíthetetlenek, azonban nem is tartoznak a kifejezetten könnyűek közé – egészséges középszintet sikerült belőni, ahol a sikerélmény jutalma viszi előre a játékost. A fejtörők így nem akasztják meg a játékot, gördülékenyen haladhatunk tovább, ötletesen veszik át a „hagyományos” narratív eszközök helyét.
Kellemesen tömör kaland, marandó élményekkel.
A Playdead világa ennyire színes sosem volt még, a szárnyainkra vett világ velünk együtt száll.
A virtuális világba be-, azon belül pedig kigubózni off abszolút érdemes.
