Assassin's Creed: Revelations (2011)

Az Ezio trilógia zárórésze sajnos közel sem tudta azt a színvonalat hozni, mint a II és a Brotherhood.
A történet több része is eléggé az elmegy kategória volt, sajnos kevésre tudom azt mondani, hogy úgy istenigazából érdekesre sikeredett. Valahogy a mellékküldetések is ezen a szinten mozognak. A jelenbéli szál meg sajnos nulla volt, pedig az előző vége után meglepő módon még érdekelt is mi lesz ott. A helyszín is inkább okés, hiányzott az olasz környezet.
Szerintem még Sofia részeit élveztem a legjobban, szimpatikus volt a karaktere és a kapcsolata Ezioval. Altair emlékek vége sem volt rossz, bármennyire is felejtős nálam a karakter. Amit még nagyon szerettem az az emlékkorongok megszerzése, bejöttek a pályák, a csónaküldözős résznél meg kifejezetten tetszett a zene is. (Forum of Ox) Bár a soundtrack-ra sosem volt panaszom.
Igazából még szerencse, hogy olvastam a könyvet, mert az sok dolgot megemlített amit innen hiányoltam. (pl spoiler stb)
Nagyjából azért elvolt vele az ember, egyszer bőven kilehet vinni, de szerintem ezt nem valószínű, hogy újráznám a jövőben.
Szerintem most majd adok egy újabb esélyt így kb 10 év után a III-nak, de erre még várnia kell egy kicsit.

Simán a legjobb rész az eddigiekig (tehát 2011-ig). Nem volt annyira elnyújtva mint a Brotherhoods.

Számomra az Ezio trilógia legjobb része, mind történetileg, mind a játékmenetet tekintve.
A Brotherhoodban megismert játékelemeket tovább csiszolja, kiegészíti. A Syndicate-tel hamarabb játszottam, mint ezzel és hiba volt, abból a szempontból, hogy így nehezebb ennek a játéknak a megitélése. Tartanom kellett volna a megjelenési sorrendet, mindegy ez legyen az én bajom. Már a Brotherhoodnál is éreztem, de itt bizonyossá vált, hogy a Syndicate egy leporolt Revelations, már ami a játékmenetet illeti.
A történet mindenképp itt éri el Ezio történetének csúcspontját, mikor Altair titkos könyvtárába bejut.
Az egyetlen problémám még mindíg a környezet. Úgy ahogy a reneszász Itália, úgy a korai XVI.századi Konstantinápoly sem az én világom. A viktoriánus London nekem még mindíg bejön.
Ezio viszont köröket ver a Fry ikrekre, mélyebb összetettebb. Karakterfejlődése zseniális. Érdekes kettősség ez így nekem, remek sztori és főhős, egy számomra érdektelen korban és környezetben.

Az „olasz assassin” történetének méltó befejezése. :)
Bár a könyvben még a játék vége után is van róla szó! :P
Részletes értékelés az Ezio Collection értékelésemben. :')

Méltó lezárása Ezio történetének. Talán egy kissé megfáradt a karakter, de élvezet volt látni, ahogy a mester életútját majdhogynem teljes egészében végigkövethettük. Kellemes volt.