Assassin's Creed: Revelations (2011)

Én akkor tudtam meg, hogy ez a rész Konstantinápolyban játszódik, amikor elkezdtem vele játszani most, 2024-ben… a játék meg kijött 2011-ben. Nem is értem, hogy került el ez az infó eddig, sokkal hamarabb játszottam volna ezzel a résszel, ha tudom. Mondjuk ez az arab / kelet rajongásom csak az utóbbi években erősödött fel. Ez is volt a játék egyik kedvenc része, szaladgálni a városban, a bazár különösen csodálatos lett.

Ennél a résznél is az lesz a mantrám, hogy vegyesek az érzéseim. Vannak elemek, amiket tök jól összeraktak benne, van, amit meg kevésbé. Ami viszont részemről nagy pluszpont, végre volt egy normális hosszúságú végjáték, amin nem kellett elunnom a fél életem, és nem is volt túlnyújtva.

Arról meg valaki szólhatott volna, hogy ha nem használom a bombaalkatrészeket, akkor adjam el őket, mert rohadt sok pénzt cipeltem így magammal, miközben pénzhiányos voltam… Az előző részben inkább nem adtam el semmit, mert random lehetett megtalálni dolgokat, ezért itt eszembe se jutott, hogy az eladás opció, főleg annak, aki nem bombázik…

Kicsit aránytalanul sikerült játszanom velem, mert a végjáték előtt tápoztam kicsit, aztán vége is lett… de kész vagyok továbblépni.

Annyira szép az utolsó jelenet egyébként tényleg, erre lehetnek büszkék is a készítők, amikor spoiler Tényleg nagyon szép íve van.

Összességében tényleg érezhető ezen és a Brotherhoodon, hogy rövidebb játékok, inkább hosszú DLC-k, mint önálló játékok, viszont egészen jól össze vannak rakva, szerettem őket.

Továbbra is tartom, hogy ezek a kezdeti AC részek önmagukban gyengék kicsit, és az egész széria mögötti ígéret az, ami csodálatosan működik. Hova megyünk ezután?

Az Ezio trilógia zárórésze sajnos közel sem tudta azt a színvonalat hozni, mint a II és a Brotherhood.
A történet több része is eléggé az elmegy kategória volt, sajnos kevésre tudom azt mondani, hogy úgy istenigazából érdekesre sikeredett. Valahogy a mellékküldetések is ezen a szinten mozognak. A jelenbéli szál meg sajnos nulla volt, pedig az előző vége után meglepő módon még érdekelt is mi lesz ott. A helyszín is inkább okés, hiányzott az olasz környezet.
Szerintem még Sofia részeit élveztem a legjobban, szimpatikus volt a karaktere és a kapcsolata Ezioval. Altair emlékek vége sem volt rossz, bármennyire is felejtős nálam a karakter. Amit még nagyon szerettem az az emlékkorongok megszerzése, bejöttek a pályák, a csónaküldözős résznél meg kifejezetten tetszett a zene is. (Forum of Ox) Bár a soundtrack-ra sosem volt panaszom.
Igazából még szerencse, hogy olvastam a könyvet, mert az sok dolgot megemlített amit innen hiányoltam. (pl spoiler stb)
Nagyjából azért elvolt vele az ember, egyszer bőven kilehet vinni, de szerintem ezt nem valószínű, hogy újráznám a jövőben.
Szerintem most majd adok egy újabb esélyt így kb 10 év után a III-nak, de erre még várnia kell egy kicsit.

Részemről a két DLC jobbik része. Kifejezetten jó látni Ezio-t ebben a korban. Tetszett az új helyszín, az új karakterek, némi új játékmechanika. Meglepő, de tetszett az Altair – Ezio váltások. Aki egymás után játssza a három játékot, itt már kissé ráunhat a játékmenetre, viszont a történet kárpótol. A játék után mindenképp nézzétek meg a történet rövid, animált folytatását.

Simán a legjobb rész az eddigiekig (tehát 2011-ig). Nem volt annyira elnyújtva mint a Brotherhoods.

Számomra az Ezio trilógia legjobb része, mind történetileg, mind a játékmenetet tekintve.
A Brotherhoodban megismert játékelemeket tovább csiszolja, kiegészíti. A Syndicate-tel hamarabb játszottam, mint ezzel és hiba volt, abból a szempontból, hogy így nehezebb ennek a játéknak a megitélése. Tartanom kellett volna a megjelenési sorrendet, mindegy ez legyen az én bajom. Már a Brotherhoodnál is éreztem, de itt bizonyossá vált, hogy a Syndicate egy leporolt Revelations, már ami a játékmenetet illeti.
A történet mindenképp itt éri el Ezio történetének csúcspontját, mikor Altair titkos könyvtárába bejut.
Az egyetlen problémám még mindíg a környezet. Úgy ahogy a reneszász Itália, úgy a korai XVI.századi Konstantinápoly sem az én világom. A viktoriánus London nekem még mindíg bejön.
Ezio viszont köröket ver a Fry ikrekre, mélyebb összetettebb. Karakterfejlődése zseniális. Érdekes kettősség ez így nekem, remek sztori és főhős, egy számomra érdektelen korban és környezetben.

Az „olasz assassin” történetének méltó befejezése. :)
Bár a könyvben még a játék vége után is van róla szó! :P
Részletes értékelés az Ezio Collection értékelésemben. :')

Méltó lezárása Ezio történetének. Talán egy kissé megfáradt a karakter, de élvezet volt látni, ahogy a mester életútját majdhogynem teljes egészében végigkövethettük. Kellemes volt.