Ascension (2013)

videojáték 16 2

Arunia földje felett sötét felhők gyülekeznek. Aida, egy fiatal lány súlyos titkokkal a múltjában, nem is sejti, milyen fontos szerepe lesz a közelgő csatákban. Mikor azonban barátnője, Sky biztatására belevágnak néhány ősi rom felderítésébe, olyan események láncolata indul el, amelyek iszonyú… [tovább]

Hirdetés
Ascension (2013)

Más készítők
ImpQueen

Platformok
webböngésző


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin 
Ascension (2013)

Ascension (2013) videojáték

Ezt színtisztán a Cardinal Cross miatt játszottam végig, kíváncsi voltam, milyen a néhány évvel korábbi visual novelje ugyanannak a művésznek.
Oké, hogy öt év telt el, de még így is rémisztő a fejlődés. Ez a játék egyrészt – hiába nincs rajta a címke – egyértelműen otome, a történeten magán, nagy egészként kb. nem is lehet változtatni, mindenképp ugyanoda fut ki, legfeljebb kis mellékszálak módosulnak, illetve, természetesen a szerelmi szál. Az artwork so-so kategória, kicsit animés akar lenni, van benne pár szép elem, de annyira engem nem győzött meg, CG-k ráadásul mondhatjuk, hogy egyáltalán nincsenek. A zene kellemes, jó aláfestés, de nincs nagyon katarzisélmény, szinkronhangok pedig – értelemszerűen – itt sem voltak. A történet a Cardinal Cross moralitásokkal való játéka, és kismillió lehetősége után nagyon egyszerű, tulajdonképpen klasszikus mese, amiben le kell győzni a gonosz királyt, és megmenteni a királyságot.
Amiért nincs szívem lejjebb vinni a csillagozást, az egyrészt a főszereplő karakter, akit már itt is nagyon sikerült eltalálni. Minden harcjelenetben előkapja a tőreit, és nekimegy az ellenségnek, sosem fordul elő, hogy a férfi védi meg. Beszólogat, gúnyolódik, van saját véleménye és önálló döntései. Nem olyan zavaros hátterű, és nem annyira szürkeárnyalatos, mint Lana, de azért nem is teljesen makulátlan, fel kell küzdenie magát a hős címig, ez pedig a játék javára írható. A többi karakter elég tipikus, de azért szerethetőek, annak ellenére jut nekik egy kis dráma, hogy mind egyértelműen a jók közé sorolhatók. Zander esetén kimondottan kedveltem, hogy ő a komoly, csendes elf, de abban a pillanatban, hogy a legkisebb érzelmi behatás éri, szó szerint robban, mert tűzmágusként nagyon erősek az érzelmei. Jace az elején még iszákos lovag, aki a második fejezetre kapja össze magát, és erősödik meg, Faelernnek szintén vannak aranyos jelenetei (különösen Seenával, a kislánnyal, aki akkor csapódik a csapathoz), Kole olyan kis szerencsétlen de bájos, Sky standard legjobb barátnő, de cserébe rengeteget fejlődik. A Cardinal Crosshoz hasonlóan itt is kisebb probléma, hogy a kánon szerelmi szál nagyon nyilvánvaló, ahogy ott Egon, itt Zander érzései, motivációi, vívódásai tízszer annyira kidolgozottak, mint bármelyik másik srácé, és egyszerűen ismerni kell őket, hogy koherens legyen a sztori.
A világ szintén érdekes, klasszikus fantasy környezet, de van benne néhány kreatív csavar. Személyes kedvenceim voltak például a lith-ek és a kaleikek, de a főszereplő faja, a „noble” is kreatív, kultúra és képességek tekintetében is. Több időt töltöttem a világról való olvasgatással, mint magával a játékkal.
Szerintem kb. két óra alatt végigjátszható az egész, szóval egyszer érdemes lehet ránézni, ha az embernek tetszett a Cardinal Cross, de nem egy kihagyhatatlan játék. Az utódja sokkal erősebb lett.


Ha tetszett, játssz ezzel is


Hasonló játékok címkék alapján