Alter Ego (2018)

Mobilos játékot nem szoktam bejelölni, de ennek a játéknak van egy sztorija, egy íve, egy hangulata.
Clicker játék, de nem frusztrálóan sok idő elérni dolgokat, és közben lehet csinálni a teszteket, amik érdekesek és elgondolkodtatóak.
Illetve lehet beszélgetni a könyvtáros lánnyal, és haladnak az események, ahogy egyre többet próbálunk megtudni a helyről, a lányról és önmagunkról.
Többféle befejezést lehet elérni, de van egy „igazi”. Nekem nem elsőre jött ki.
@Valentine_Wiggin értékelése keltette fel a figyelmemet a játékra és miatta töltöttem le és megérte. :)

A nyolc csillag magáért a visual novel rendszerért és annak hiányosságaiért jár, de egyébként magát a játékot nagyon élveztem.
A játék lényege, hogy egy hosszú, sötét folyosón vagy, ahol különböző suttogások fogadnak: a folyosó elején egy ajtó vár, ami megszólít: azt mondja, beszélned kell a könyvtárban tartózkodó lánnyal, Es-sel, de nem szabad hallgatnod a szavaira. Ahogy beszélgetsz Es-sel, kétféle jelenettel találkozol: az egyik a tesztek (ezek során a személyiségedről tudhatsz meg valamit: coping mechanizmusok, célkitűzések, önvizsgálat… a másik a történetrészletek, amikor Es jellemzően saját magáról, a könyvtárról, az ajtóról kérdez. Dönthetsz, hogy miket válaszolsz neki, és ez alapján alakul a történet a továbbiakban.
A játék alapvetően a Freud-i pszichológián alapul: az ajtó (szuperegó), Es (ösztönlény) és a köztük vívódó játékos (egó) története. A tesztes része konkrétan zseniális, nagyon jól vannak felépítve a kérdések, tényleg jó kis önismereti túra, aminek során szembenézhetsz a saját sötétebb oldaladdal, elgondolkodhatsz rajta és elfogadhatod: elég leterhelő, de mindenképp megéri, mert tényleg sokat lehet megtudni belőle.
A történet maga azonban hagy kívánnivalót maga után – leginkább abban, hogy borzalmasan rosszul vannak kalibrálva a válaszok. Én alapvetően elég töprengős figura vagyok (minek játszanék ilyesmit, ha nem lennék az), és erre a tesztek szépen rá is világítottak – de Es mindig megerősítve érezte magát a bizonytalanabb, visszakérdezős válaszaimtól, és egy-kettőre az ösztönlény route-on találtam magam. Másodszorra két kérdésre válaszoltam másképp (azokra, amelyeknél a leginkább úgy éreztem, „nem ment át” amit mondani akartam), és hirtelen a szuperegó route-on találtam magam: még nem is a kettő közötti egó route-on. Nem biztos, hogy ennek a két történetnek két válaszra kellene lennie egymástól.
Ennek ellenére viszont nagyon merem ajánlani, szórakoztató kis mobilos játék, és a kitöltő részei is izgalmasak (idézeteket lehet gyűjteni lélektani regényekből, mint Franz Kafka átváltozása, vagy Dazai Osamu No Longer Human-je) – de nem egy könnyed dolog, szóval azért készüljetek fel.