Álmodj velem! (2016)

A dobozt és a rövid leírást látva körülbelül arra számítottam, hogy a Dixit-hez hasonló, kreatív asszociációs játékot fogok kapni. A tapasztalatok alapján most már azt mondom, hogy a vártnál kevesebb a hasonlóság a két játék között, viszont ez egyáltalán nem baj, mert az Álmodj velem! egészen más erősségekkel és dinamikával rendelkezik, ami komplex és sok lehetőséget magában rejtő darabbá teszi.
De nézzük meg tüzetesebben, mit is tud ez a játék. Nyilvánvaló, hogy az embert első körben az esztétikai sajátosságok ragadják meg, nekem nagyon megtetszett mind a borítókép, mind a dobozban található kellékek (különösen az ágy és az alvómaszk) és az álomkártyák. Ugyanis, ahogy azt a címből sejteni lehet, ebben a játékban álmodnunk kell, pontosabban különböző álmokat kitalálnunk. Az érthetően megfogalmazott és világos játékszabályból könnyedén megtudhatjuk, mi is ennek a pontos menete.
A játék annyi fordulóból áll, ahányan éppen vagyunk. Minden fordulóban más az álmodó, akinek a szemére kell tennie a maszkot, és kitalálnia, hogy a többiek milyen álomképeket próbálnak neki elmagyarázni. A feladványok egyszerű szavak, melyek az álomkártyákon szerepelnek, és elméletileg „csak” annyi lenne a feladat, hogy más szavak segítségével rávezessük az álmodót a helyes megfejtésre. A Tabu-jellegű játékokhoz hasonlóan persze itt is van néhány kisebb szabály, hogy mit mondhatunk és mit nem, de összességében eddig nem tűnik nagy ördöngösségnek a dolog. Akad azonban néhány olyan csavar, ami igencsak megnehezíti az álmodó dolgát, aki igyekszik 2 perc alatt minél több szót kitalálni. A fordulók elején ugyanis az álmodón kívül mindenki kap egy szerepkártyát, ami alapján tündér, mumus vagy álommanó lesz az adott körben. A tündér dolga, hogy segítse a kitalálást, a mumusé pedig éppen ellenkezőleg, ő akkor fog pontokat szerezni, ha tévútra vezeti az álmodót. Ezeknél még összetettebb az álommanó szerepe, ugyanis neki arra kell törekednie, hogy a helyesen és helytelenül megtippelt kártyák arányban legyenek a forduló végére. Nagyon leegyszerűsítve, az egyik kártyánál segít, a másiknál hátráltat. Az álmodó természetesen nem tudja, kinek milyen szerep jutott, bár ha gyorsan vág az esze, a forduló során előbb-utóbb ki tudja találni. Amikor lejárt az idő, az álmodónak van egy extra feladata is, egy kis történet formájában kell összefűznie egy álommá azokat a képeket, amiket véleménye szerint helyesen tippelt meg. Ha minden eltalált szóra emlékszik, további pontokat gyűjthet. A következő fordulóban a mellette lévő játékos lesz az álmodó, és ez így megy tovább, amíg mindenki sorra nem került. Végül az a játékos győz, aki a legtöbb pontot gyűjtötte.(…)
Pedagógiai szempontból nagyon előnyös, hogy sokféle területet fejleszt, nem csak az asszociációs készséget és együttműködést, hanem a szókincset, memóriát, a különböző információk rendezését, vagy akár a stratégiai gondolkodást. Számomra külön pozitívum, hogy nem egy nagyon hosszú játék, és hogy akár 10-en is lehet egyszerre játszani vele. Egy szó, mint száz, engem nagyon meggyőzött, biztos, hogy a munkahelyemen a gyerekekkel, illetve baráti összejöveteleken is gyakran elő fogom venni.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/08/almodj-velem.html

Egyszerű és nagyszerű. A kártyák gyönyörűek. Egy álmodó, álommanók, koboldok, tündérek játsszák, mindenki a saját szerepe szerint segíti vagy „nemsegíti” az álmodónak kitalálni a feladványokat. Nagyon egyszerű, de kedves játék. Minél gyorsabban mondjuk a szavakat, annál jobb. 5-6 fővel nagyon élvezetes.