Összes idézet

Yeesha: Alázat… nem kell se több, se kevesebb a rabok szabadulásáért.

Yeesha: A részem az, amit gyűlölök.

Atrus (Bevezető): Az utam a végéhez ért. Elvesztettem az otthonom, a könyveim, a fiaim… a drága feleségem, Catherine-t, az apámat, a nagyanyámat. És most attól félek, az egyetlen kislányom is odalesz. És miért? A leghalványabb reményért, hogy a dolgok rendbehozhatóak? Az életem ott kezdődött a hasadékban, unalmasan, és az hosszas reménykedés után most vissza is tért oda. Hatalmas utat tettem meg, hogy lássam, ahogy a végkifejlet megíródik, és most… most itt nézem a homokvihart Tomahnán, és várom, hogy leessen egy homokszem. D'ni jövője olyan, akár egy homokóra. Ahogy az utolsó szem is leesni készül, én várok és reszketek. Elvesztettem már a reményt, hogy újra megfordítják. Ez a kor talán csak véget ér majd, kimerülten, élettelenül. Én viszont átadtam az átkozott terhemet a drága lányomnak, Yeeshának. Vagy megértette, és átölelte… vagy a súlya teljesen szétzúzta őt. Az én reményeim pedig kihunynak… ha Yeesha elbukott, van még bárki, aki megértheti? Ó, öreg vagyok már… és annyira, annyira fáradt. Ismét haszontalan lettem. Ma végre véget vetek az értelmetlen várakozásnak… és elmegyek egy jobb helyre.

(Női) Shepard: Jól érezted magad az este?
Ashley (részegen): Esküszöm dolgozom 30… 40… 45 percet adjon, és megint kész leszek a szolgálatra. Shhh…
Shepard: Mégis hogy kerültél ilyen szerencsétlen helyzetbe?
Ashley: Csak… ki akartam ereszteni a gőzt. És Vega azt mondta, pontosan tudja, mivel vonja el a figyelmem a dolgokról.
Shepard: És az a valami üvegben érkezett?
Ashley: Igen.
Shepard: Ebben az… üres üvegben?
Ashley: Üres? Basszus…
Shepard: Úgy rémlik, engem nem hívtál meg a buliba, Williams.
Ashley: Inkább egyedül, a négy fal között szeretem égetni magam, asszonyom.
Shepard: Küldetés teljesítve, Hadnagy.
Ashley: A szarkazmust senki nem szereti, Parancsnok…
Shepard: Ó, én igen.
Ashley: Gyűlölöm magát.
Shepard: Gyűlölöm magát…
Ashley: Asszonyom.
Shepard: Helyes, Williams.

Shepard: A szerelemhez mindig kell egy kis bátorság.

Zaeed: Kellőképpen makacs ember mindent túlél.

The past is a puzzle, like a broken mirror. As you piece it together, you cut yourself, your image keeps shifting. And you change with it. It could destroy you, drive you mad. It could set you free.

You can't run from your past. You'll end up running in circles. Until you fall back down to the same hole you were trying to escape from, only the hole's grown deeper.

The genius of the hole: no matter how long you spend climbing out, you can still fall back down in an instant.