Wolfenstein 2: The New Colossus (2017)

A Wolfenstein II tehát ott folytatta ahol az Old Blood abbahagyta, s habár a fő történeti szállal nem voltam maradéktalanul elégedett, de az alternatív történelmi Amerika, a világ felépítése, valamint az önironikus, cinikus és szándékosan elnagyolt narratíva a karakterek kidolgozásával együtt egy remek szórakoztatást nyújtó programot eredményez, amelyben külön piros pont, hogy a játékmenet megtartotta azokat a klasszikusabbnak ható elemeket, amelyek a mai FPS-ekből már hiányzik – a kegyetlen, véres ábrázolásmódot is ide értve. Aki egy önfeledt lövöldözésre vágyik némi taktikázással, tegyenek vele egy próbát, akiket viszont a narratíva is érdekel, azok mindenképpen üljenek le a program elé, mert nem fogják megbánni hibái ellenére is!

Értékelés: 80%

Narratíva: 80
Grafika: 80
Zene: 75
Játékélmény: 85

Szerettem a hangulatát, a grafika, a környezet, a játszhatóság. Remekül tükrözi, mit akarok látni egy Wolfenstein játékban. Tökéletes; majnem. Nekem ebben az epizódban már túl hosszúak voltak a dialógusok, túl sok volt a duma, a kizökkenés. Pont mikor belejöttem egy-egy kaszabolásba, hosszú percekig leállt a játék. Viszont piros pont a vége utáni küldetési lehetőségeknek. Így kevésbé fájt, hogy vége. Egyébként a játékidővel totál meg vagyok elégedve, főleg 1 COD-hoz képest.
Szerettem.