Warhammer 40,000: Dawn of War III (2017)

Hat évet kellett várni egy új Dawn of War játékra, de végül csak megjelent. Sok jót nem hallottam róla, így nem is foglalkoztam vele. Steamen látom, hogy akciósan nyolc euróért vesztegetik, a story mode-ja mindig is érdekelt, ezért úgy voltam vele, hogy ennyit csak megér. Hát, tévedtem… Kezdjük a legnagyobb bajjal; a játék bugos. Küldetések után hiába kapják meg a hőseink a jól megérdemelt tapasztalati pontokat, a játék ezt el is felejti a következő pillanatban, így a fejlődés ki van zárva. Az egy dolog, hogy a „Fejleszd fel X karaktert maxra” achievementekről ennek köszönhetően el is búcsúzhatunk, de a story mode-ot se könnyíti meg, hogy végig 1-es szintű hősökkel parádézhatunk. A másik kedvencem, hogy gyakran eltűnik az egységnek az az ablaka, ahol a képességei vannak. Jó ez nem igaz, csak üres lesz, de legalább a keret megmarad. Ez azért gáz, mert bizonyos küldetéseknél létfontosságú, hogy átjussunk egyik platformról a másikra, ehhez meg kéne a teleport vagy az ugrás. Szerencsésebb esetben küldetés elején megtörténik és egy gyors restart, de van, amikor akció közben tűnik el, akkor azért sokkal kellemetlenebb a dolog. Az, hogy a nagy egységek néha a saját tengelyük körül forognak, már nem is annyira zavaró. Sajnos, ha ezek a bugok nem lennének, akkor se lenne egy jó játék. A grafikai stílus túlságosan „rajzfilmes” lett, ezzel a grimdark hangulatot ki is lőtték. A Relic visszahozta a bázisépítést, de semmit nem kezdtek vele. Hős egységeink most is vannak, de mivel nem fejlődnek(!!!), így csak annyiban különböznek, hogy van egy-két képességük. A frakciók közötti balance borzalmas, az Eldák iszonyat gyengék az Orkokhoz és az Űrgárdistákhoz képest. És igen, csak három faj van a játékban, az eddig megszokott négy helyett… Az egységek sablonosak, a tactical marine kivételével nem adhatunk új fegyvert a kezükbe. A többi Dawn of war-ban fejleszthettük őket, parancsnokot rendelhettünk melléjük, stb. Itt semmi ilyen nincs. Hogy valami jót is mondjak, a story mode nem rossz. Főleg azok a küldetések, ahol csak a hősökkel és az egységekkel kell menni. A bázisépítős missziók kimerülnek abban, hogy a lehető legtöbb egységet legyártod (ez akár az alap egység is lehet), és lerohanod az ellenfelet. A történet is rendben van, de a karakterek egyénisége egysíkú. Magam is meglepődtem, hogy az orkos pályákat élveztem a legjobban! A zöldbőrűekbe ölték azt a kis kevés kreativitást, ami ebben a játékban van. A nagy szemétágyús küldetésük a kampány legötletesebb pontja! Ami még tetszett, hogy küldetésenként változik, hogy melyik frakciót irányítjuk, utoljára a Winter Assault-ban volt hasonló. A főellenséggel a harc is tetszett, az nagyon Diablos volt! De az összképet tekintve senkinek nem ajánlom! Túlságosan egyhangú, sablonos, tartalmatlan (a multiplayer az konkrétan halott), és nem ad hozzá semmit a szériához, sőt inkább egy hatalmas visszalépés (van az több is) az eddigiekhez képest! Nem ért meg nyolc eurót, de teljes áron negyvenért egyenesen pofátlanság! Pláne, hogy bugos is…