Warhammer 40,000: Boltgun (2023)

A Warhammer 40,000 univerzumával a Dawn of War stratégiai játék ismertetett meg. Azóta fel-felkapom a fejem, ha egy újabb Warhammer címet jelentenek be, de valahogy a Boltgun-ról csak a megjelenése küszöbén szereztem tudomást. A Boltgun egy úgynevezett „Boomer shooter”, ami a régi idők First Person Shootereit igyekszik megidézni. A grafika, a hangulat, a játékmenet olyan, mintha a 90-es években készült volna. Talán a Doom játékokhoz áll a legközelebb, csak itt a pokolbéli démonok helyet Káosz démonokat irthatunk. A történet* szerint egy bolygót elleptek a Káosz seregei, és nekünk meg az osztagunknak kéne szembeszállni velük. Azért csak kéne, mert a többiek nem élték túl a landolást, így magányos űrgárdistaként apríthatjuk az ellent! A játékmenet a hagyományos „ki kell irtani a sok mocskos rohadékot” élményt kínálja. Három fejezetre osztva, fejezetenként nyolc pályával. A pályadizájn nagyon rendben van, csak egy-két gyengébb akad közöttük, és hiába az oldschool grafika, vannak igazán látványosak is! A legtöbbje átlátható, egészen lineáris. Csak egy pálya volt, ahol eltévedtem egy kicsit. Egész szépszámú fegyverarzenál áll a rendelkezésre, még az ikonikus lánckard is szerepel, mint az alapfegyver! Sokat dob az élményen, hogy ki kell tapasztalni, hogy melyik fegyver melyik ellenfél ellen a legjobb! Persze a sima boltgunnal is ki tudunk nyírni bármit, ha megfelelő mennyiségű töltény áll a rendelkezésünkre. Az ellenfelek a Káosz erői, azon belül is főként Tzeentch és Nurgle démonjai, és a Black Legion egységei. A játékmenet nagyon be tudja szippantani az embert a szórakoztató egyszerűségének köszönhetően! A Doomhoz hasonlóan, mészárlás és kulcskeresés, és folyik a vér rendesen! Robbannak a testek, repkednek a darabkák és csak egy piros húsmassza emlékeztet arra, hogy az előbb lőttünk szitává valamit! Kedvencem, amikor a Devil May Cryhoz hasonlóan lezárásra kerül egy terület (mínusz a zene), és az összes ellenféllel végezni kell! Ilyenkor még jobban beindul az amúgy is akciódús játékmenet! Azért akad néhány apróbb hibája is a Boltgun-nak. Alap fokozaton túl könnyű, de ez még orvosolható. Pörgős a játék, de egy Doom-hoz, Quake-hez vagy akár az első Blood-hoz képest, azért lassabb. Bár az is igaz, hogy a barátaim körében ezt egyedül én éreztem így. Viszont, amivel mindenki egyetért, hogy a vége felé eléggé egyhangúvá válik a játékélmény. Ezen az sem segít, hogy az utolsó fejezetben már nem tűnik fel új ellenség típus, csak az addig megismertek jönnek szembe. A Boss fightok sem túl kreatívak. Ami külön idegesített, hogy ezek a Bossok később is feltűnnek. Ez nem egy meglepő dolog, viszont míg más játékban ilyenkor azért már jóval gyengébbek, itt ugyanolyan erősek maradnak! Az állandó kulcs gyűjtögetés mellett néha lehetett volna egy-egy olyan küldetés, hogy robbants fel egy generátort, vagy lőj szét valamit. De ezek tényleg csak apró negatívumok, mert az összkép az remek! Az tuti, hogyha lesz DLC vagy folytatás, azt is végig fogom tolni!

*Miután végig vittem, csak akkor esett le, hogy ugyanazon a bolygón vagyunk, mint ahol a Space Marine is játszódott, csak néhány évvel később. Sok ponton kapcsolódik is hozzá, de az az igazság, hogy hiába az iszonyat hangulatos Dark Forces-ra hajazó átvezetők, nem a történet miatt fogunk játszani ezzel a játékkal! :)