Az első igazi nagy kedvenc játékom, ami FPS volt. Azóta is boldog nosztalgiával gondolok rá vissza. Volt, hogy én is elakadtam, de a megoldás az, hogy egy egy szimbólumot (képességet) akkor talász meg, ha egy másik világban megszerzed hozzá a madártollat, és utána eljutsz olyan helyekre a… [tovább]
Turok 2: Seeds of Evil (1998)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Turok 2: Seeds of Evil Remastered kiadás: Win, Mac, Linux, Xbox One, Nintendo Switch | 2017 |
Videók
Képek 2
Tervező
David Dienstbier
Fejlesztő
Iguana Entertainment
Grafikus
Alan D. Johnson
Zeneszerző
Darren Mitchell
Programozó
Stephen Broumley
Platformok
Linux
MacOS
Nintendo 64
Nintendo Switch
Windows
Xbox One
Kedvencelte 2
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Turok 2: Seeds of Evil (1998) videójáték 83%
Kb. 9-10 éve, még gimisként játszottam vele egy ideig, Nintendo 64-en. Nagyjából három világot csinálhattam meg, aztán ilyen-olyan okokból nem tudtam folytatni a játékot. Pár hónapja vettem újra elő, ezúttal PC-n, a felújított verzióval játszottam.
Először erről a verzióról ejtenék pár szót: az nagyon jó volt benne, hogy bármikor lehetett menteni – bár azt olvastam, a régi PC-s verzióban is volt erre lehetőség –, ugyanis amikor Nintendón játszottam vele, csak a játék bizonyos pontjain tudtam menteni, arra meg nem biztos, hogy van ideje az embernek, hogy emiatt több órán keresztül játsszon, hátha elér egy olyan pontra, ahol végre menthet. Az is jó volt, hogy a fontos dolgokra – ha pl. aktiválni kellett valamit – egy sárga színű, felkiáltójeles jelzés hívja fel a figyelmet, ami viszont külön szimpatikus ebben, hogy ez a funkció tetszés szerint kikapcsolható, ha az ember úgy érzi, neki erre nincs szüksége. :) Ami viszont a legjobban tetszett, hogy ugye ebben a játékban vissza kell menni a korábban végigvitt pályákra, mert később szerzünk meg valamit, aminek segítségével tudunk megszerezni valami mást, amit korábban nem tudtunk megszerezni, viszont korábban kissé körülményes volt, hogy emiatt újra végig kellett menni a pályákon, amivel nem csak az a probléma, hogy hosszú, hanem hogy a pálya több pontján is újrateremtődnek a szörnyek, akiket újra meg kell ölni, és ehhez sokadjára már nem feltétlenül van humora az embernek. :D Az új verzióban viszont a portálokon keresztül bármelyik korábban felfedezett portálra visszamehetünk, akár egyik pályáról a másikra.
Akkor magáról a játékról. Szerintem a Turokkal nagyon jó játszani, jó játékélményt ad, kicsit most már retró, de nagyon adja. Lehet benne harcolni, felfedezni, gondolkodni, néha félni vagy eltévedni, többféle fegyverrel harcolni többféle szörny ellen. A zenéje is nagyon jó, én személy szerint nagyon szeretem, nagyon jó hangulatot teremt, néha egészen félelmeteset. :D
Végül most sem vittem végig a játékot, több okból sem. Egyrészt egy pályán sehogy sem tudtam egy feladatot megcsinálni, még videókkal sem, teljesen eltévedtem, és ráuntam egy idő után. Említettem, hogy a portálok segítségével eljuthatunk más pályákra, így belekezdtem egy újabb pályába, de be kellett látnom, a későbbi pályák nem igazán jönnek be. Nagyon furcsa az első pár ókorinak tűnő világ után bekerülni ezekre a high-tech űrhajós pályákra (néha rovarok közé…), korábban, amíg csak láttam itt-ott, hogy ilyen pályák jönnek később, gondoltam, majd csak elleszek azokkal is, de belekezdtem, és nagyon nem csúszott. Több nekifutásra sem, és be kellett látnom, rá is untam kicsit, és nem tetszenek a későbbi világok.
Ennek ellenére bárkinek bátran ajánlom ezt a játékot, mert nagyon jó, hangulatos is, attól függetlenül, hogy nekem inkább az eleje jött be. :)