Túlélők Szövetsége (2017)

Tetszett, de nagyon küzdelmes benne nyerni. De élveztem, hozta a Holtak tele mini feelingjét. El se tudom képzelni, milyen lehet hárman, mert ez minél többen vagyunk, annál nehezebb. Durván szerepet játszik a szerencse. A grafikája vicces, passzol a játékhoz.

Miután a Space Hulk és a Kalandok birodalma csúnyán elvert (valójában mindkettő lealázott xD), a Túlélők szövetségével végre szerencsém volt! :D
Kipróbáltam mind a négy karaktert és úgy gondolom, hogy jelentős különbségek vannak 1-2 figura között, legalábbis számomra. A „kocsmáros nagyival” például szinte semeddig nem jutottam el, ellenben Adam-mel végig siklottam az első két küldetésen, amik alapból nem nehezek persze. Robert volt még az, akivel még könnyebben tudtam haladni. Persze itt is szükségeltetik egy kis szerencse – magasabb zombi hullámon már NAGY szerencse :D –, mert a zombik a mi húzópaklinkból kerülnek ki, ezzel csökkentve az esélyünket az akcióink kijátszására és a túlélésre.
Érdekes és ötletes az elképzelés, hogy minden játékosnak külön paklija van – és ez nem csak a kezdő paklira vonatkozik –, egymástól külön játszanak, külön játéktéren és külön kell teljesíteniük a feladatokat, de mégis együtt, mert amíg valaki nem végzett, addig a többiek nem ülhetnek és várhatnak rá tétlenül a kártyájuk felett, játszaniuk kell tovább az adott küldetést! Frusztráló lehet, hogy amikor te már kész lennél, a másik még szenved a zombikkal és megeshet, hogy pont emiatt halsz meg! :D
A grafika nagyon tetszik. Még Michonne-t is belerajzolták a The Walking Dead-ből (nekem legalábbis egyből ő ugrott be, ahogy megláttam azt a lapot). :D A zombik kicsit bénák és elmosódottnak tűnnek, kevésbé lettek kidogozva, viszont így élesebb a kontraszt az „élő” és a „halott” lapok között. Kinézetre az egyik kis kedvenc zombis, lövöldözős játékomra emlékeztet (Zombie Age).
Végeredményben remek kis pakli építgetős, zombi ölős játék és annak ellenére, hogy ez is kicsi dobozos, a mérete nem könnyíti meg a túlélést!

Először is, ez a játék piszkosul nehéz. Hiába egy kis pakliról van szó, sokkal mélyebb és összetettebb, mint az elsőre látszik. Az első három küldetés elképesztően beetetős, mert csak aztán jön az igazi túlélős móka. Nem könnyű nyerni, nem adja magát könnyen, de minden egyes kudarc esetén sem érzi azt az ember, hogy feleslegesen dobott ki rá egy csomó pénzt, hanem inkább csinál egy új paklit és beleveti magát ismét.
Sokszor rinyálok a szabálykönyvek minősége miatt, de itt nem lehet panasz. Átlátható, egyszerű, első olvasásra világos és könnyen érthető.
Ami viszont a legnagyobb érdeme, hogy a küldetések talán egy kaptafára vannak megírva, de a hozzájuk tartozó mini sztorik és maga a hangulat szavatolja az újra és újra játszást.
Én eddig csak egyedül játszottam vele, és el se tusom képzelni, hogy mennyire lehet nehéz úgy, mert egyedül is gyorsan el tudok vérezni. Ha ezt még többen műveljük egyszerre…
Viszont így három paklim van a szóló játékokhoz :D (egy otthon, egy az irodában és egy a hátizsákomban biztos, ami biztos alapon)