The Longest Journey (1999)

Sajnos még mindig nem volt lehetőségem végigjátszani, de amennyit foglalkoztam vele, nagyon hangulatos kis játék. Régi, de a korához képest igényes a grafika, a hátterek kifejezetten szépek – a karakteranimáción meg nem fogok fennakadni. Misztikus, kicsit Mystes jellegű stílusa van a logikai játékokkal, a nyugodt, de mégis kicsit zaklatott környezettel, ami nagyon könnyen bevonzza az embert, a főszereplőnek pedig van stílusa, szerethető, lehet izgulni érte.
Ami kicsit ellene szól, hogy néha nagyon furák a feladványok – már-már abszurditásba hajlóan, és el lehet rontani dolgokat úgy, hogy teljesen megrekedsz, ráadásul elég egyszerűen. Érdemes sokat menteni, különben nagyon bosszantóvá válhat egy idő után. Szintén kicsit problémás a séta – April nagyon lassan sétál, és nincs skip lehetőség. Ki kell várni, hogy átmenjen öt téren, mire a kollégiumból elérsz az egyetemig, ami elég fárasztóvá tudja tenni a mászkálósabb részeket.

Kicsit hozzá kell szokni, mert a megvalósítása még azokra az időkre emlékeztet, amikor már nagyiparban ment a 3D grafika… csak az esetek többségében még nem túl szépen. Viszont ha sikerült megbarátkozni a kinézetével és az irányítással, akkor egy nagyon jól kidolgozott, ötletes fantasyjátékot kapunk. A világa számomra ha nem is teljesen újszerű, de lenyűgöző volt, akadtak benne izgalmas fordulatok, érdekes feladatok. Ebben is akad egy-két elmebeteg puzzle, persze, de hol nem… A történet szuper, egy-két mellékelem határozottan idegesített benne, de a főszál teljesen rendben van.

A játék 1999-es, max. 640 x 480-as felbontásban megy, de mégis nagy élmény volt. Hihetetlenül kidolgozott a történet is és minden egyes kis mellékszereplő is. Vannak benne mély gondolatok és könnyed humor, pont jó arányban. Kellőképpen hosszú (naná, ha Longest), nekem tetszett, minimum Syberia-szint, ha nem jobb.

Borzalmas az irányítása, 2 perc után feladtam.