Silent Hill (1999)

Csak 13 voltam… Csak 13, mikor beszippantott a Silent Hill. Elmékszem nagybátyámnál voltunk, amikor megérkezett a játék. Ekkor még semmit se tudtunk a korhatár besorolásról vagy a PEGI rendszerről. Csak annyit tudtunk mindannyian, hogy para. Rohadtul para. Aztán beraktuk a játékot és elkezdődött az intro. A mai napig tisztán emlékszem rá, hogy már attól magunk alá csináltunk. A képi anyag valami kaoitusuk, szürreális katyvasznak tűnt, de a retinámba égett, napokig rémálmokat okozva. Egyetlen képkockát se láttunk a játékból, mégis a gatyánk tele, ott ültünk a tv előtt öcsémmel és nagybátyámmal és egy rohadt szót se tudtunk szólni.

Oké, akkor nyomjunk a New game opcióra és had szóljon. Nem akarok túlozni, de szerintem nem kellett fél-egy óra, hogy ki is kapcsoljuk. Ma már megmosolyogja az ember, hogy ezen a pixel halmon ijedtünk be? No, rendben, oké, semmi gáz… Ülj le elé besötétítve és játssz vele! Garantálom, hogy hiába majd 20 éves a játék, ki fogja verni a biztosítékot.

Mi történik, ha halljuk a légiriadó hangját? Naná, hogy embriópózba vetjük magunkat. És talán pont ez kellett, hogy beleszeressek a Silent Hill-be. Teljes mértékben meghatározott, alakított és a rabjává tett. Nem hiába,hogy mára majd az összes résszel játszottam. Majd tizenhét éve az életem részét képezi és a zenéjétől még most is megborzongok. No várjunk… ha én voltam akkor 13, akkor öcsém, aki mellettem ült…?

A végére egy kis fun fact: A játék atmoszféráját kialakító köd csupán egy technikai korlát miatt jött létre. Mivel a PsX korlátozottan volt csak képes megbírkózni a nyílt terekkel, így a látótér leszűkült, mivel a távoli elemeket nem volt képes időben betölteli. Szóba jöhetett volna az akkoriban bevált megoldás, hogy a játékteret korlátozzák zárt terekre, mondjuk egy kórházra vagy apartmanra, de a Konaminál szerettek volna egy Resident Evil konkurenciát és nem akartak egy hasonló programot készíteni, így belevágtak az utcák és a város megjelenítésébe, hogy nagyobbnak és szebbnek tűnjön. Csakhogy jöttek a hardver okozta korlátok, ezért gondoltak egyet és felvállalva a hiányosságot, elmosták a látótér határát és azt mondták, hogy a köd miatt nem látni messzire.

Silent Hill, a játék, ami nagyon maradandó nyomot hagyott bennem tiniként. Az első PS 1-es játékok között volt, amivel játszottam. Fogalmam sem volt, hogy ez egy horror játék, semmit nem tudtam róla, ezért nagyon maradandó élményt hagyott a kezdetekben zsigeri szinten előtörő nyugtalanság és félelem, amit a játék okozott. Az akkori technikai korlátokat figyelembe véve a Konami fejlesztői csapata elképesztő teljesítményt nyújtott, hogy egy olyan játékot hozzon létre, amely máig borzongással tölti el a játékosokat. A PlayStation hardverének korlátai ellenére a Silent Hill látványvilága kiemelkedő volt. A fejlesztők okosan használták ki a konzol limitált kapacitását a köd bevezetésével, ami nemcsak a teljesítményt optimalizálta, hanem egyúttal sűrű, nyomasztó atmoszférát is teremtett. Ez a ködös látótávolság nemcsak a város rejtélyességét fokozta, hanem állandó félelemérzetet keltett. Imádtam azt a hangulatot, ahogyan a várost belepte a szürke köd.
A játék hanghatásai is kiemelkedőek voltak. Akira Yamaoka zenéje és a környezeti zajok tökéletesen kiegészítették a vizuális elemeket. A zenei aláfestés is zseniális volt és a szokatlan zajok állandó nyugtalanságban tartottak. A játék sztoriját az akkori angol tudásom miatt nem tudtam közvetlenül és maradéktalanul átlátni, de a számtalan leírás, amiket cikkekből, újságokból lehetett összeszedni nagyon sokat segített. Később aztán az újrázásokkal teljesen kitisztult a kép. Önmagában nekem nem volt elég ütős viszont a játék hangulatával, felépítésével koherens egészt alkotva hihetetlenül izgalmassá vált.
Az irányítása ugyan néha nehézkesnek tűnhetett, de ez is hozzájárult a játékélményhez, hiszen a főhős egy hétköznapi ember, aki a túlélésért küzd. Az akkori idők technikai színvonalán a játék kiemelkedően jól teljesített, és több újítást is bevezetett, amelyek azóta is hatással vannak a túlélő horror műfajára. Összességében a Silent Hill egy mesterien megalkotott játék, amely a technikai korlátokat zseniálisan kihasználva teremtett egy felejthetetlen és borzongató élményt, amely még ma is a legjobb túlélő horror játékok között van számon tartva.