Resident Evil 6 (2012)

Xbox-on az első játék, amit végigcsináltunk a férjemmel. Igy örök emlék marad. :) Őszintén szólva, nem sok kivetnivalót találtam benne. Tetszett a sztori, imádom a karaktereket, a gyönyörű grafikáról nem is beszélve. A sokféle mozgásforma külön élvezet volt (főleg a földön gurulások és amúgy a verekedések is), és nagyon realisztikus, egyben poén volt, hogy a játékosok mindig elbotlottak a fekvő hullákban. :) Klassz volt a változatos fegyverarzenál is és a sokféle kampány. A többek által kifogásolt akció-horror stílus nálam nagyon betalált, mert kellően ijesztgetős volt, de egyben pörgős is. A holotérképért meg isten áldja a készítőket!!!! Zseniális, hogy nem kell a hiányos térképekkel bajmolódni.
Plusz külön öröm volt az offline multiplayer lehetősége is, így kétszer olyan szórakoztató volt végigcsinálni. Persze, kicsit sok volt a nem-játékos jelenet, a QTE és a TPS módnak megvannak a maga hátrányai, de ezektől függetlenül nálam Number One a játék, és jó sokáig az is lesz!

Sokan utálják amiatt, hogy ez már inkább akció, mintsem horror, de tagadhatatlan, hogy co-opban nagy élmény és a 4 összefüggő kampány, a klasszikusokból visszaköszönő karakterek, illetve a rengeteg multiplayer tartalom hosszú időre remek kikapcsolódást nyújthat azoknak, akik képesek túllépni azon, hogy nem várja őket minden sarkon egy-egy jumpscare és 'rettegés'.

Unokatesómmal most fejeztük be co-opban – a magam részéről immár harmadszor értem a végére. És bár jól szórakoztunk, de ez még mindig magasan – vagy alacsonyan? – a leggyengébb RE, amivel valaha játszottam. A történet egy kliséhalmaz, a karakterek ennél egyszerűbbek már nem is lehettek volna, és a játékmenet… Minden felrobban, lezuhan, beomlik, elszakad, összetörik, minden 20. percre jut valami szitu, amiből ki kell vágni magunkat néhány QTE-vel… Amikor a felrobbanó kocsik szegélyezte, beomló autóútról egy helikopterre kell menekülni, ami aztán lezuhan, hogy hőseink végül egy épület üvegtetejére zuhanjanak, amire még ráesik az addig a magasban csüngő helikopter is, az annyira over the top, hogy arra szavak nincsenek. Mintha egy kokaintól teljesen bekattant, hiperaktív, 16 éves Michael Bay írta volna a forgatókönyvet :D Közben a szereplők dobálják a már a ’80-as években is elcsépeltnek számító egysorosaikat…

Tulajdonképpen hangosan nevettünk kínunkban, mintha egy paródiát néztünk volna, bár az igaz, hogy ez a ’80-as trash feeling a korai epizódok átvezető videóiban és párbeszédeiben is tetten érhető, így egyfajta tiszteletadásnak is felfogható lenne, csak nem ilyen mennyiségben. A tényleges játékmenet, a horrort mindössze körítésnek használó, faltól falig akció-lövölde menti meg a cuccot. Mert ez konkrétan egy akciójáték, ami néha megijeszt egy-egy olcsó jump scare-rel. Ha az ember ennek tudatában áll neki, esetleg még partner is van hozzá, akivel végig lehet zúzni a game-et, és akivel együtt tud nevetni az annyira-szar-hogy-már-jó szintű jeleneteken, na akkor tud szórakoztató lenni. De a valódi horrort preferáló RE-fanok többnyire a pokolra kívánják ezt a részt. Én ugyan nem érzek így, de nem véletlen, hogy a Capcom ez után az epizód után kezdett el másféle utakban gondolkodni, és hát meg is lehet nézni a zseniális Resident Evil 7-et vagy a remake-eket.