Prince of Persia (1989)

Szegény fickó: nem elég, hogy fogságba ejtették szeretett hercegnőjét, de aztán még egy hozzám hasonló pancserre kellett bíznia az életét (az esetek nagy részében rá is faragott).

Piszok nehéz játék, de mindig újra és újra elővettem mégis. Aztán a 90-es években sosem tudtam továbbjutni a tükörnél. Pedig milyen egyszerű volt végül átvinni. 2018-ban végül a SNES verziót játszottam végig, amely kicsit hosszabb, de többnyire ugyanazokat a pályákat tartalmazza, csak a szebb a grafika. A végén Jaffar viszont ezerszer nehezebb, mint PC-n XD A PC-s final boss nekem jobban passzol a játékhoz.

Azért egy-két helyen kicsit elgurult a pályatervezők gyógyszere. „Fuss neki az egyik képernyőn, hajts végre hibátlan ugrássorozatot a másikon, majd ugorj egy platformra, amely csak a harmadik képernyőn van, legalább is remélhetőleg, mert látni még nem látszott…” Para.

Egy barátságosabb mentési rendszerrel és időlimit nélkül többször elővenném.

Szerintem annyiszor senki nem nyársalta fel ezt a szegény srácot, mint mi.

Sosem jutottam tovább az első pályánál. Hányszor vált nálam saslik ebből a szerencsétlenből…

Szegény mucika, nem nagyon élte túl ha én játszottam vele :D

Hogy én ezt mennyire szerettem! Pedig milyen gagyi hangeffektjei voltak! Viszont elég kihívást adott az ugrálás. (Máskor meg élvezettel kaszaboltattuk fel/el szegényt…)

Sosem tudtam kivinni, pedig próbálkoztam ezerrel. De valahogy mindig meghaltam, aztán egy idő után feladtam.

Az első játékok egyike volt, amikre tisztán emlékszem elejétől a végéig. Sosem szerettem igazán, de az Alone in the Dark mellett ezzel a játékkal játszottam legtöbbet iskolai órákon és ott is játszottam végig. Borzalmas a játszhatósága, nekem a pályadizájn is röhejes volt, viszont kellő kihívást tartogatott ahhoz, hogy a végéig elmenjek (ami nem tudom, hogy sikerült már, talán volt is segítségem).