Prince of Persia (1989)

Piszok nehéz játék, de mindig újra és újra elővettem mégis. Aztán a 90-es években sosem tudtam továbbjutni a tükörnél. Pedig milyen egyszerű volt végül átvinni. 2018-ban végül a SNES verziót játszottam végig, amely kicsit hosszabb, de többnyire ugyanazokat a pályákat tartalmazza, csak a szebb a grafika. A végén Jaffar viszont ezerszer nehezebb, mint PC-n XD A PC-s final boss nekem jobban passzol a játékhoz.

Azért egy-két helyen kicsit elgurult a pályatervezők gyógyszere. „Fuss neki az egyik képernyőn, hajts végre hibátlan ugrássorozatot a másikon, majd ugorj egy platformra, amely csak a harmadik képernyőn van, legalább is remélhetőleg, mert látni még nem látszott…” Para.

Egy barátságosabb mentési rendszerrel és időlimit nélkül többször elővenném.

Szerintem annyiszor senki nem nyársalta fel ezt a szegény srácot, mint mi.

Sosem jutottam tovább az első pályánál. Hányszor vált nálam saslik ebből a szerencsétlenből…

Szegény mucika, nem nagyon élte túl ha én játszottam vele :D

Hogy én ezt mennyire szerettem! Pedig milyen gagyi hangeffektjei voltak! Viszont elég kihívást adott az ugrálás. (Máskor meg élvezettel kaszaboltattuk fel/el szegényt…)

Sosem tudtam kivinni, pedig próbálkoztam ezerrel. De valahogy mindig meghaltam, aztán egy idő után feladtam.

Az első játékok egyike volt, amikre tisztán emlékszem elejétől a végéig. Sosem szerettem igazán, de az Alone in the Dark mellett ezzel a játékkal játszottam legtöbbet iskolai órákon és ott is játszottam végig. Borzalmas a játszhatósága, nekem a pályadizájn is röhejes volt, viszont kellő kihívást tartogatott ahhoz, hogy a végéig elmenjek (ami nem tudom, hogy sikerült már, talán volt is segítségem).