Policenauts (1994)

(PSX változatot játszottam, és mivel alapvetően a Snatcher amolyan spirituális folytatása, ezért nem árt annak az ismerete sem).
Policenauts, avagy Halálos fegyver az űrben. És ez nem gúnyolódás akar lenni, teljesen egyértelmű, hogy a Mel Gibson és Danny Glover nevével fémjelzett sorozat adta az alapötletet. Nemcsak Riggs és Murtaugh nyomozók képe köszön vissza a játék főszereplőinek vonásairól, de a történet veleje és stílusa is sok elemet vesz át a klasszikus (akkor még) duológiából. A játék főhőse Jonathan Ingram, aki négy társával együtt egy űrépítkezés során elsodródik, és 27 évig kint marad egy kapszulában (miközben nem is öregszik). Ezek után rezignáltan veszi tudomásul, mennyire megváltozott a világ, volt felesége is hozzáment egy másik emberhez, mert halottnak hitte, és Ingram magánnyomozó lesz. Egy nap megjelenik a régi felesége, és megkéri, hogy kerítse elő rejtélyesen eltűnt férjét, ám közvetlenül ezután a nőt meggyilkolja egy ismeretlen. A nyomok a terraformált űrkolóniára vezetnek, ahol találkozik régi cimborájával, Ed Brown nyomozóval. És innentől egy nagyon érdekes, izgalmas nyomozás részesévé válik a játékos. Ki kell derítenünk, mi történt, miközben Ingram lassan szembekerül a múltjával, ami neki még mindig annyira közel van. Az idő múlása, az elmúlás, a régi értékek összeomlása központi téma a játékban, mint ahogyan a család és az emberi kapcsolatok értéke is. A grafika szép, nagyon jól néz ki, és a Snatcherrel ellentétben (ami a készítők hasonló játéka) nem is túl kemény. A hangjáték, a zene szuper. A játékmenet a Snatcherhez hasonlít, de kicsit szabadabbak vagyunk benne, a lövöldözős részeket ezúttal nem rácson, hanem teljesen szabadon irányított kurzurral kell megoldanunk, ami egyébként jelentősen megnehezíti a dolgunkat. És akad egy-két jó logikai / megfigyelős feladat is (pl. a bőröndös, ahol a bombát kell azonosítani).
Bár a játék nagyrészt így is egy interaktív film, szerintem nagyon jól sikerült, minden pillanata élvezetes volt.