A Perfect Tides egy kalandjáték a tinédzserélet nehézségeiről. Főhőse, Mara, egy internetfüggő fiatal író, aki egy paradicsominak tűnő szigeten él.
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Perfect Tides (2022) videójáték 70%
Ez az a játék, amely valami módon már az első képkockáival azt ígéri, hogy valami más lesz. És olyan nagyot nem is hazudik. A hangulata valami egész egyszerűen kiváló, a tájak megrajzolása, zsúfoltsága, korának és világának szinte hibátlan ábrázolása tényleg játszatja a játékot az emberrel. Jól visszaadja a 2000-es évek elejének hangulatát, noha közege teljesen egyedi, mégis valós problémákat hoz elő. És mindemellé nagyon jó leírásai vannak, érdemes mindent megvizsgálni, több oldalas nagyon jól megírt leírások vannak majdnem minden háttérhez vagy fontosabb emberhez. A zene szintén jó, és kifejezetten tetszetős megoldás, hogy sok helyen igazából csak a természeti zajokat halljuk, vagy a zene a környezethez igazodik: csak akkor van, ha épp bekapcsolták a rádiót meg ilyesmi. A történet nagyon szépen megírt, szomorú, de sok poénnal, és olyan fordulatokkal, mint egy tinidrámában. Ennek megfelelően egyébként rengeteg cringe elem is lesz benne, de itt a cringe igazából stíluselem, kívülről láttatva, ami igenis jó dolog, mert ez a kor velejárója. Mert hát ez az a kor, amikor az ember mindenkit utál (mondjuk tegyük hozzá, a Perfect Tides bizonyos karakterei mindent meg is tesznek érte), saját magát is, amikor próbálja kiélni magát, és amikor lassan minden megváltozik körülötte. Ami tetszett, hogy a teljes történet megismeréséhez mindig a megfelelő döntéseket kell hoznunk, nem mindegy, melyik feladatot hogy oldjuk meg, mit kinek adunk stb., és csak egy igazán jó megoldás létezik. A hangulati elemek nagyszerűek, látszik, mennyi meló van bennük (a játék vége felé a táncolós rész haláli). Bár a főhős 15-16 éves, arra érdemes felkészülni, hogy sok a csúnya beszéd, a szexuális utalás, és sajnos spoiler is felbukkan nem egészen egy másodpercre, de talán mindez szintén csak a valószerűséget fokozza.
Ezek után talán joggal merül fel a kérdés: ha ilyen kegyetlen jó az egész, akkor miért csak 7 csillag? Hát… leginkább azért, mert a játék maga sajnos nem valami nagy szám. Ami a legnagyobb probléma, hogy nem mutatja a játék, épp min áll a kurzor. Most vannak olyan kalandjátékok, amiknél ez is működik, és azt is tudom, hogy minden háttérelem kijelölhető, de az a helyzet, hogy sok cuccot akkor sem fogunk megtalálni, ha amúgy tudjuk, merrefelé kell keresni. De van egy pár opcionális feladat, ami a lehetetlenséggel határos leírás nélkül: az a kb. két pixel nagyságú izé a homokban egy felvehető tárgy, de simán nézheted a háttér részének, és könnyen lehet, hogy mivel nem találod el a kurzorral, ezért tényleg a talaj leírását olvashatod, ha megpróbálkozol felvenni… És ez bizony elég nagy baj. Ott van a játék nagy újításaként pózoló mechanizmus, hogy van nálad egy kiskocsi, amivel nagy tárgyakat lehet felvenni, és egyetlen nem kötelező feladathoz lehet használni, amire leírás nélkül valószínűleg megint nem lehet rájönni. Meg aztán, amúgy se valami világbajnok a történetvezetés, sok dolog nincs igazán kidolgozva, és nagyrészt minden ezekre a teljesen eldugott vackokra épül. Végezetül, a játékban pontokat lehet gyűjteni, de mivel ezeket néha kínkeserves mutatvány megtalálni, talán lehetne jelezni, hogy mennyi a maximum.
Szóval egy nagyon különleges játékra sikeredett ez, de nagyon, nagyon sokat lehetett volna még csiszolni rajta.