Omori (2020)

Végigvittem, mindkét történetszálat, és a legtöbb dolgot meg is találtam benne (kivéve talán a spoiler). Összességében tetszett, noha le sem tagadhatja, hogy a készítői összegyűjtötték a Mother-trilógia, Yume Nikki, OFF jobb elemeit, és azokból alakították ki a játékmenetet. Ez persze nem baj, azok is nagyon szuper játékok voltak, és az eredeti ötletek miatt ez is az. Arra készüljön fel mindenki, hogy nagyon sötét játék, bár a nagyrészében színes világokban, mókás események között lavírozunk majd, de ez a kaland a depresszióról és a menekülésről szól, és arról, hogy a valóság mindig megtalálja az embert… de ez talán segíthet neki jobbá válnia. Az első szegmens után minden átmenet nélkül elkezdődnek a horroresemények, de elég messzire el kell jutnunk, hogy igazán prominenssé váljanak és kiderüljön, mi ez az egész. És a vége bizony keményen odavág a játékosnak.
Ami még tetszett, az az érzelemközpontú harcrendszer, bár ha kritizálnom kellene, akkor pont az a probléma, hogy a legtöbb része a játéknak elég könnyű, konkrétan sok pályarészen még a gyógyításra sincs szükség, mert elég közel vannak a mentéspontok, ahol lehetőség van maxra gyógyítani mindenkit. Inkább a nagyobb bossokra kell felszerelkezni, meg persze a spoiler superbossokra, de azok tényleg gigantikus szívások. Mindenesetre csak olyanoknak, akiket nem rettentenek el a nagyon súlyos témák és azoknak minden meseszerűségük ellenére is egész realistán történő bemutatásuk.