Not Tonight (2018)

Szóval a Papers, Please inspirálta játék, olyan szempontból, hogy majdhogynem klón, és bár a készítők hozzátettek egy kevés extrát, a végeredmény mindenképp a legendás előd színvonala alatt marad. Azt hiszem, rendes értékelést is csak összehasonlítósan lehet írni. Szóval a lényegi elemek ugyanazok, csak nagyrészt nem útleveleket kell vizsgálni, hanem személyi igazolványokat, de a felépítés ugyanaz, mindenre figyelni kell, egyre több részletet kell megvizsgálni stb. Még egy ember is van, aki gyakran felbukkan a játékban, és folyton be akar lógni, de persze mindig megbukik valamin. Meg ismételten döntenünk kell, hogy a kormány vagy a lázadók oldalán tevékenykedünk-e. A történet ezúttal egy post-brexit Angliát mutat be. Egyrészt jó gondolat, hogy utazgatni kell, meg tárgyakat felvenni, másfelől mindez fölösleges is. A Papers, Please konkrétan egy darab képernyővel elő tudott adni mindent, amihez a Not Tonight-nak tucatnyi sem elég. Ezenkívül nagyon menedzselni kell a pénzünkkel a házat is, hogy ne haljunk meg, ez nem olyan rossz ötlet.
Maga a rendes játék, a kidobóemberkedés többé-kevésbé visszahozza a Papers, Please hangulatát, de két dolog van, ami nagyon nem tetszett. Először is, a fizetésünket a beengedett emberek száma alapján kapjuk, és el kell érnünk egy bizonyos számot, aki bejut. Ez mind szép, logikus és intelligens, és annyi van a játékban, hogy több ember szokott elfogadható iratokkal rendelkezni, mint nem. DE! Így is rengetegszer akadt, hogy mondjuk 15 belépő a minimum, és a 31 átnézett emberből mindössze 13 juthatott be. Ennél gyorsabban meg főleg a játék végén meg aligha tud az ember haladni. A másik az arcok. A játék jó kis pixelgrafikával fut, azonban a fényképes igazolványokon azt is le kell csekkolni, hogy ugyanúgy néz ki-e a fickó, mint a valóságban. Ez oké, teljesen rendben van. Csakhogy vannak karaktermodellek, amik gyakorlatilag teljesen egyformák, és amikor már a sokadik bukás köszönhető annak, hogy a hippigyereknek két pixellel hosszabb a szakálla a képen, az már sok. A Papers-ben soha nem volt ezzel gond, ott vagy hasonlított a fickó, vagy nem.
Minden másban oké a játék, jó kis gonosz humora van, intenzív, és bár elég rétegdarab, szerintem így is teljesen élvezhető. Főleg Papers, Please rajongóknak lehet érdekes tapasztalat, de ha választani kell a kettő között, akkor mindenképp a legendás eredetit ajánlom helyette.