Mindcop (2024)

Bár van egy-két szerintem kiforratlan eleme, a játék mint ötlet zseniális. Pedig meglehetősen egyszerű alaphelyzetet kapunk: két fura rendőr egy mindentől elzárt településre érkezik megoldani egy gyilkosságot. Csakhogy… Más nyomozós kalandjátékokkal ellentétben itt nem állhatunk le végigkérdezgetni mindenkit és megvizsgálni mindent, hanem a játék pont ezeket a klasszikus point and click szabályokat rúgja fel azzal, hogy csak öt napunk van kideríteni, mi történt. És minden nap hét óránk van, ami akkor csökken, amikor belépünk egy épületbe, kikérdezünk valakit, felteszünk egy kérdést, vagy megnézünk valamit. Viszont ahhoz képest nagyon sok ember és nagyon sok témakör van, így a legnehezebb feladat, hogy kitaláljuk, minek van köze az ügyhöz és mi az, ami csak fölöslegesen rabolja az időnket. Hősünk ezenkívül képes belemászni az emberek gondolataiba (ezt egy jópofa ügyességi-logikai játék jelképezi), ahol három gondolatot nézhet meg (egy igaz, egy hamis és egy ismeretlen).
A játék legerősebb pontja pontosan az, hogy semmilyen támpont nincs, abszolút nulláról kell felépítenünk mindent, és emiatt nagyon nehéz rájönni az igazságra. Többször is újra kell kezdenünk majd, és emiatt nem is gáz, hogy a történet olyan rövid. A hangulat szintén jó, a fő játék nagyrészt fekete-fehér, egy-két színeffekttel (főleg a piros van sokat), ami elég jól ellensúlyozza a mókás figurákat, mert a játék bizony sötét. Tele van beteges dolgokkal, váratlan kegyetlenkedéssel stb.
Talán az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az az időlevonások aránya. Csak egy példa: egy házba belépni 30-45 perc, ami amúgy nagyon sok, szerintem másodszor már nem indokolt egy játék alatt. Ilyen budapesti Vidámpark feeling, mert kifizeted a belépődíjat, de odabent minden cucc (körülnézés, párbeszéd) még külön pénzbe kerül.
Mindenesetre a Mindcop egy kiváló munka: remek cselekmény, érdekes ötlet, és minden szempontból már-már szürreálisan bizarr cselekményvezetés… Főleg a végén teljesen elszabadul minden. spoiler.