Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Csatlakozz Samus Aran fejvadászhoz, aki egy gépi veszedelem sújtotta, halálos idegen világból menekül a Nintendo Switch konzolra megjelenő Metroid Dread játékban.
Samus története a Metroid Fusion eseményei után folytatódik, amikor leszáll a ZDR bolygón, hogy kivizsgáljon egy titokzatos… [tovább]
| Szereplő | Szinkronhang |
|---|---|
| Samus Aran | Nikki García |
| Raven Beak | Dave Rogers Ruiz |
Platformok
Nintendo Switch
Nem volt sok alkalmam a korábbi Metroid játékokkal játszani az első Metroidom a Samus Returns (3DS) volt, amit szintén idén sikerült először végigvinnem. Viszont az előrendeléshez már az is elég lett volna, hogy a címében szerepel a Metroid szó, hisz a MetroidVania mint játékstílus nem újszerű nekem sőt az egyik kedvencemnek számít. A műfaj több képviselőjével játszottam már korábban (Ori, Hollow Knight, Axiom Verge stb.) és szinte mindegyiket imádtam. De mikor idén először játszottam a Samus Returns-al az felülírta minden addigi elvárásomat, amit egy MetrodVania videojátéktól elvárok. A Derad pedig minden elvárásomnak eleget téve és túl is szárnyalva azt jelent meg és lett az év játéka számomra. :)
A sztorival kapcsolatban nem spoilereznék, de azért nem is kell egy mély történetvezetésre számítani. Azt viszont mindenképp kiemelném, hogy a készítők gondoltak az új játékosokra és kapunk egy 5 perces összefoglalót a sztori előzményéről. A grafika tetszetős és nagyon hangulatos a játék zenéjével együtt. Amit viszont a legnagyobb pozitívuma a Metroid Dread-nek az a játékmenet. A helyszín egy föld alatti labirintus szerű létesítmény tele elágazásokkal és sok-sok zárt vagy még nem járható területtel (érts: ártalmas hősünk egészségére). Ezen utak/járatok teljes felfedezéséhez nélkülözhetetlenek lesznek a felszedhető képességek, amelyek megtalálása lesz az elősdeles célunk. Első halásra egyszerűnek tűnik a feladat, de akinek nincs sok tapasztalt ebben a műfajban az viszont sokszor fogja vakarni a fejét, hogy most akkor merre is menjen. Nekem is volt pár ehhez hasonló pillanatom. :) A harcok bármilyen ellenfélről legyen szó mind logikusan vannak megtervezve. A Bossokal való harc igénybe fogja venni a játékos memóriáját, reflexét na meg, hogy mennyire ismeri hősünk képességeit. Ezekre mind szükség lesz a legyőzésükhöz na meg nem árt egy kis türelem sem. :) Főleg az első végigjátszás alkalmával. A másik nagy pozitívuma a játéknak a sebessége (és nem csak a 60FPS-re gondolok), ugyanis minél jobban ismerjük az előttünk lévő utat úgy tudunk egyre gyorsabb tempót diktálni és a bossokat is akár elsőre likvidálni. Így lehetett az első végigjátszásom idő tartama 13-14 óra, míg a 4. végigjátszásomnál ezt jócskán leredukáltam 4 óra alá. :)
Nem tudom kinek van meg az az érzés, hogy belekezd egy játékba és minden és mindenki megakarja ölni. Amitől szószerint prédának érzi magát az ember. Majd a többszőri próbálkozás és a tapasztalat által szép lassan válunk ragadozóvá és már élvezettel vadásszuk le korábbi ellenfeleinket. :) A Dread előtt utoljára a Resident Evil 3 Remake-ben volt meg nekem ez az érzés. :)
Összefoglalva a Metroid Dread az ami tökéletesen megtestesíti a MetroidVania műfajt. Imádtam minden percét ami eddig majd 3000 perc (50 óra). :) Azt mondanám minden Switch tulajnak kötelező vétel a Dread, de tudom, hogy a MetroidVania műfaj nem mindenkinek zsánere. De aki szereti ne hagyja ki. :)
