Juka and the Monophonic Menace (2005)

Az elején még egész komplexnek tűnt, de egy pár perc játék után már ki is derült, hogy inkább a fiatalabb közönségnek készült. De még így is jó volt végigjátszani, mert azért egy kicsit más, mint a többi ilyen alkotás. Maga a varázsital készítés annyira nem is érdekes, jópofa, de inkább csak azért van, hogy a játékosnak legyenek útközben a bunyón kívül is feladatai. A harcok azonban határozottan érdekesek. Az ellenfelek ugyanis különböző alakzatokat köpdösnek felénk, amelyeket hősünk vagy energiává konvertálhat, vagy „beszippanthat”. Minden ellenfélhez társul egy alakzatsor, így a feladat, hogy megfelelő sorrendben kapkodjuk el ezeket a formákat, és ezzel visszalőhessünk a rosszfiúkra. És valljuk be, ez egy jó koncepció, de egyszersmind a játék hátránya is, mert van, amikor olyan sokára lövöldözik elő a kis szemetek a megfelelő alakokat, hogy már majdhogynem frusztráltnak érezhetjük magunkat. Ha nem is egy olyan nagy szám, kicsit eredetibb koncepciója és relatíve jó megvalósítása miatt mindenképp jó volt vele játszani.