Ghost Castle – Kaland a szellemkastélyban (1970)

Gyerekkoromban meg voltam őrülve érte, hogy kaphassak egy ilyet. Annyira menőnek nézett ki a kastély a ’90-es években, és hogy 3D-s! (húha!) és még egy műanyag koponya is volt hozzá, wáóó! Csak jó lehet, nem?
Hát nem.
2012 szilveszterén, már enyhén pihent aggyal volt szerencsém kipróbálni, és azt kell hogy mondjam, rettenetesen unalmas volt.
Childhood ruined.

Egyszerű társas, de nagyon ötletes. Bevallom még így felnőtt fejjel is élveztem vele játszani, gyerekként pedig biztos imádtam volna.

Nagyon szerettem vele gyerekként játszani, még akkor is, mikor már rájöttem, hogyan lehet irányítani a koponyát. Onnantól az volt a poén, hogy szívattuk egymást unokatesómmal, hogy ki tudja direkt kilökni a másikat. :D
Most, hogy a gyerekeim belenőttek, újra előkerült és nagyon vicces nézni, ahogy izgulnak, hova gurul a koponya. :)
Ami bosszantott akkor is és most is, hogy néha idegesítően sokáig tud rajta maradni az emberkén a maszk (pedig van bőven lehetőség lepörgetni, de a szerencse olykor mégis nagyon elkerülhet valakit) és sokáig toporoghatunk egyhelyben. (Persze közben kilökhetünk mást, meg jó dobással hamar behozható, de na…)Viszont a nagyobbik ezt cukin kezelte : ő volt elöl a lépcsőnél szabadon , mi a középsővel lemaradva maszkban az előző teremben. Erre közölte, hogy ne aggódjunk, majd ő előre megy és elűzi a szellemet és megment minket. :)
Egy másik gyerekkori bosszúságom, hogy legfőképp a világító koponyával reklámozták, ami a dobozon is hangsúlyt kap, mindez roppant csábító (az én gyerekeimnek is), de a valóságban ez leginkább csak halványan foszforeszkáló derengés. Viszont sötétben a táblát nem látod, világosban meg a koponya nem világít…:(
De ezektől eltekintve egy jópofa lépegetős társas. :)

Gyermekkori barátnőmnek volt meg, anno sokat játszottunk vele. Jó játék.

Barátnőmnek volt meg ez a társas. Nyaranta, mikor náluk nyaraltam, rengeteget játszottunk vele. Szerencsére még most is meg van neki, lassan belenőnek a gyerekei is. Talán egyszer együtt játszanak majd rajta az én gyerekeimmel.