Eye of the Beholder (1991)

Élvezetes kora ellenére is, bár a pókoknál ellenméreg híján félbehagytam. Nem érzem kiegyensúlyozottnak, hogy korlátozott mennyiségű ellenméreg-tekercs van csak elérhető, a clericem meg még a kanyarban sincs ellenméreg terén. Elkezdhetek játszani „pókonként mentek, és ha megmérgez viszatöltök” stratégiát, vagy rohangálhatok ész nélkül mérgezetten és remélem, nem futok ki az időből, de egyik sem szórakoztató.

A GOG.com-on egy ingyenes akció keretében szereztem be ezt a régi klasszikus RPG-t, amit már korábban többször is végigjátszottam. Először 1997 környékén, amikor még nem tudtam angolul, így csak a leírásra tudtam hagyatkozni. Azóta persze több dolgot is felfedeztem benne, ami újdonság volt.
A játék belső nézetes RPG, tulajdonképpen egy labirintusban kell kalandozni a csapatunkkal, szörnyeket legyőzni, varázsolni stb. Az a fajta RPG, amely családba tartozik a Dungeon Master, Lands of Lore és hasonlók.
A Westwood játéka 1990-ben jelent meg, de még mindig jó! Habár mai szemmel nézve elavult ez a stílus, ugyanúgy beszippant, mint régen. Minden a képzeletünkre van bízva. Aláfestő zene nincs, csak néhány hang van, amitől szerintem hangulatossá válik a játék. Mivel nincs beépített térkép, a kézikönyvet használtam, ami a GOG.com-os csomag része volt (kézikönyv és "clue book"), de még így is sokszor okozott fejtörést, hogy mit kellene csinálni. Volt olyan rész, amit most nem találtam meg, pl. az első NPC-t, Taghort nem találtam meg, véletlenül kihagytam egy útvonalat, és visszamenni már nem lehetett. Viszont legalább nem ugyanazokat az NPC-ket vettem fel, akiket korábban. Tetszett, hogy a csontokból feltámasztott NPC-k elmesélték a történetüket, és volt, aki megsértődött, mert nem vettem be végül a csapatba. Plusz küldetések is vannak a játékban, amiket különféle bónuszokért lehet megoldani, bár nem tudom, hogy mi alapján kellene rájönni, hogy most megoldhatok egy plusz feladatot (a kézikönyv alapján leginkább). A főellenséget is másképp győztem le, mint korábban, azaz a könyv szerint, ami egyszerűbb is volt.
Kár, hogy a végén csak egy szöveget olvashatunk, és vége a játéknak. Mint kiderült, a SEGA CD-s változat tele van animációkkal, plusz képekkel, de a DOS-os verzióban ez még nem szerepelt. Mindenesetre örültem, hogy be lehetett szerezni az extrákkal együtt a játékot, mert visszarepített az időben, és hangulatos RPG a maga nemében. A kedvenc helyszínem a drow-k termei, a portálok is tetszettek, és örültem, amikor meglett az összes oda tartozó tárgy. Nem egy szájbarágós játék, van benne kihívás, sokat kell stratégiázni és gondolkodni még a leírással együtt is.
Természetesen a befejezés után azonnal folytattam a második résszel, melybe átvittem a csapatomat is.