A Dungeons of Dreadrock egy kalandjáték, amely akciót, felfedezést és harcot írég, de főleg a rejtvényekre összpontosít.
„Minden évben kiválasztanak egy fiatal fiút, aki legyőzi a hegy királyát.” – ezúttal a bátyád. Miután elkísértük a Halott Király Kapujáig, és hagytuk, hogy magától… [tovább]
Kórházi lábadozásom alatt játszottam végig, és valami lenyűgöző élményt nyújtott. Nem vagyok oda a „menj végig a 100 nyaka-tekert pályán a nagy semmiért” típusú játékokért, de valamiért itt ezt egyáltalán nem éreztem. Tetszett a D&D (szerű?) köntös és úgy ahogy van, az egész atmoszférája. A feladványok kellően nehezek, de nem agyzsibbasztóan, ki lehet találni őket, de van egy hint rendszer is beépítve, aminek nagyon nagy hasznát fogjuk venni a későbbi szinteken.
Az meg már csak a hab a tortán, hogy sok esetben nem elég csak egyszerűen abszolválni a szinteket, sok esetben vissza kell menni, mert az feladványok egymásra épülnek. Nem egyszer a továbbjutás kulcsa az, hogy egy-egy ellenséget el kell csalni a következő emeletre vagy teljesen másként megoldani az addig teljesen egyszerűnek tűnő előző szintet. A kedvencem az volt, spoiler
A grafika hozza a kötelezőt, hajaz a klasszikus 16 bites érára, de emiatt időnként számolni kell némi pixelvadászatra. A színeket és a fényeket egyenesen imádtam. Örülök, hogy a készítők nem féltek színeket használni és ettől egy csodás fantasy világ bontakozik ki előttünk, annak ellenére, hogy a játék iszonyúan nagy hányada a címben szereplő kazamatában játszódik.
Én mindenkinek ajánlom, mert jó kis szórakozás és abszolút megérte a ráfordított időt.
