Csak egy (2019)

A német Év játéka-díj győztes társas tele van hurrá-pillanatokkal. És ez még nem is a legjobb hír, amivel a Csak egy szolgál. A játékszabály olyan minimális, hogy a kellékek szétosztása közben végzünk a magyarázattal.
Egészen gyönyörűséges fordulók alakulnak ki. Ludovic Roudy és Bruno Sautter arra építenek, hogy egy-egy hétköznapi tárgyat, jelenséget, személyt miként tudunk szintetizálni a leghatékonyabb módon. Mi a legjellemzőbb szó, amivel leírhatjuk a ‘Rádió’-t? A ‘hírközlés’, vagy a ‘Danubius’ fogja egyértelműen megidézni? Könnyebbséget jelent, ha ismeretségünk már játék előtti időkre datálódik, tudunk olyan utalásokkal élni, amikben okkal bízhatunk, hogy elvezetnek megoldásig.

Több játékosnál pedig attól lesz izgalmas, mert ilyenkor eltérő, vagy pont az azonos gondolatmenetek szülik a kulcsszavakat, amik olykor tévutakra is vezethetnek és persze az ismétlődések esélye sokkal nagyobb. Ilyen akadályokon átküzdve magunkat csoda, hogy örömujjongásba kezdünk? Többnyire a pontozással sem veszkődünk, mert a játékélmény bőséges örömet nyújt.
Bővebben: https://hintafa.blog.hu/2019/08/06/csak_egy_382

Nagyon nem tetszett az ötlet, mert amennyire egyszerű, annyira drága. Az év játéka elvileg egyedi ötletre jár, na ez szerintem nem az.
DE: Kellemes szórakozás volt, tényleg tökéletes példája az egyszerű és nagyszerű szórakozásnak. Jó volt, játszanék még vele :)

Az egyik abszolút kedvencünk, felnőttnek és gyereknek egyaránt.

Mindenki meglepődött, hogy milyen jó, pedig nem egy agyalós játék. Csak ajánlani tudom, még azoknak is, akik nem kedvelik a partijátékokat. ;) Szerintem nem egy év játéka kategória, de jó játék.

Az új kedvence lett a csapatnak. Az egyetlen gondom, hogy miért nem lehet többen játszani? Telókkal egészítettük ki, hogy tudjunk 8-9en is. Jó lenne hozzá plusz kártyalap is új szavakkal, gyorsan ki lehet pörgetni őket.