Azul: A királyi pavilon (2019)

Ez az Azul nem lett kedvencem. Persze nem rossz, de valahogy nem kell otthonra. Nagyon szép persze és kellően agyalós, amilyennek egy Azulnak lennie kell. De valahogy ez uncsibb nekem, a Azul: Sintra sokkal több izgalmat nyújt.

Azul a nagy szerelem. A következménye pedig, hogy már a harmadik Azul csücsül a polcomon. A sima az örök de valahogy nekem ez a Királyi Pavilon a szívem csücske. A Sintra is megvan de az még nem került annyit elő, hogy véleményezzem.
A pavilonban eléggé kell stratégiázni és igyekezni elvinni jól a köveket, sokat segít a fordulónkként joker szín, és a játék végén a pontozásra nagyon kell figyelni, a betelt virágok pontot érnek , a betelt számsorok is de mindegyik virágon legyen betelve adott szám na ezt az elején sose figyeltem.
Az Azul család is fent van a kedvenceim örök listáján.

Szeretem az azul alapjátékot is, hogy ezt jobban fog tetszeni, vagy kevésbé, az majd néhány játék után kiderül.

Egy játék után is tetszett, de másodjára még jobban. Ugyanolyan szép, mint a sima Azul, viszont attól összetettebb, rengeteget lehet kombinálni, több dogra kell figyelni. Jó kis gondolkodós játék.

Az Azul első részét nagyon szeretem, a másodikat nem ismerem. Ez a harmadik viszont abszolút hozza az első szintjét, ez is egy nagyon jó kis absztrakt játék. Gyönyörű, bár ez természetes a sorozatnál, és nagyon jó kis stratégiai játék. Más, mint az első, összetettebb, nehezebb szerintem. Külön ad hozzá, hogy látod előre, mik lesznek a bónusz csempék, így akár azokkal is tartalékolhatsz, ha mást nem tudsz csinálni, illetve a csempe lerakás kifizetése is megcsavarintja kicsit az eredeti játékot, főleg, hogy nem muszáj növekvő sorrendben lerakni őket, hanem ahogy te szeretnéd.
Kétszer játszottunk csak vele, de mindkét alkalommal nagyon jó élmény volt. Repül is a kívánságlistánkra! A másodikat meg majd jól kikölcsönözzük valamikor a munkahelyről, hogy végre kipróbálhassuk azt is.

Első benyomás: jó, kombinálós, de a másik kettőt jobban szeretem.
Második benyomás: hé, ez tök jó, lehet, hogy az elsőnél jobb.
Harmadik benyomás: lehet, hogy ez a kedvencem a sorozatból?
Hat játszma után legalábbis erre hajlok. Máshova tolódik megint a fókusz (ami jó, hiszen ki akarja háromszor ugyanazt a játékot megvenni), ezúttal a legkevesebb hangsúly az egymással kiszúráson van, van viszont amolyan tickettoride-os izgalom a tervezgetésben (vajon sikerül-e befejeznem azt a valamit, ami sok pontot ér majd) és remek játszadozás a bónuszokkal, amelyek kisebb láncreakciókat tudnak beindítani. Utóbbiak miatt remélem, a promólapkás kiegészítő is elérhető lesz valamikor Magyarországon.