Ankh’or: A Nílus-völgy kalmárjai (2019)

Azonnal beleszerettem. *.* Nagyon gyors, de okos játék is egyben. 30 percben olyan mélységet ad… <3 Próbáljátok ki. Mi most ketten játszottuk. Nem tudom, milyen lehet többen.

Az első meglepetés akkor ért, amikor megfogtam azt a picike dobozt – méretéhez képest van súlya. A kipakolást és a szabály ismertetést követően csak néztem értetlenül, hogy akkor most komolyan ennyi a játék? Pfff, pikk-pakk lezavarjuk! – khm, hát nagyon nem így lett!! :DD Komolyabban rácsodálkoztam, hogy mennyire apró ez a társas és milyen egyszerűnek tűnik az egész! Nos, tényleg csak annak tűnik!
Komolyan oda kell figyelni, hogy milyen lapkát szeretnél megszerezni, de közben próbáld akadályozni az ellenfelet is, mert nehogy már neki olyan jó legyen ;D Előre megtervezheted a lépéseidet, de aztán az ellenfeled rendesen elgáncsol… Velem többször is sikeresen megtette :DD De még így is nagyon élvezetes volt :))

Számomra ez a tökéletes játék. Picike, nincs sok szabálya, pörgős, mégis sokat lehet – és kell is! – agyalni, melyik lapkát vegyem el. Egyáltalán nem összetett, de megmozgatja az agyat eléggé, nincs sok holtidő, még 4 játékos esetén sem, és mivel gyorsan változik az elvehető lapkák kínálata, a holtidőben is agyalhatok, illetve figyelhetem a másik miket gyűjt. Az újrajátszhatósága kérdéses, én ritkán unok rá játékokra, akkor is ha szinte ugyanazt játszom végig többször egymás után, de tudom, hogy másoknak ez fontos, és úgy gondolom, ezt ebben nem biztos, hogy megtalálják. Az Azulhoz tudom hasonlítani, itt is maximum annyi variáció van egy-egy menet között.
Az alkatrészek az angol kiadásban szuperek, nagyon-nagyon jó a kis alapanyag korongok fogása.
Egyetlen negatívum, hogy nagyon hamar vége van, a 13 lapka felszedése nagyon gyors szokott lenni, és azt érzem, tudtam volna még játszani pár kört.