Warhammer 40,000: Space Marine (2011)

Kezdjük azzal, hogy imádom a Warhammer 40k univerzumot és iszonyúan elfogult vagyok vele. Tudom jól, hogy vannak hibái a világnak, de mindent képes vagyok megbocsátani neki. Nem véletlen, hogy rogyásig vannak megpakolva a polcok itthon 40k könyvekkel.
Folytatnám azzal, hogy imádom a videójátékokat. Az első emlékeim között biztosan szerepel egy Super Famikom klón, amit megállás nélkül nyúztunk. A videójátékozás számomra nem csak szórakozás, hanem egy művészeti ág, ami nem csak arról szól, hogy egy halom pixellel virtuális agyvelőt távolítunk el poligonkatonák nem létező koponyájukból.
A Warhammer 40k világa üvölt azért, hogy videójátékot készítsenek belőle, szóval nem fért eddig a fejemben, hogy miért nincs egyetlen TPS jellegű lövölde sem a kínálatban és miért inkább a körökre osztott és valós idejű stratégia került előtérbe? És akkor ráakadtam a Space Marine-re…

Ha fogjuk ezt a programot, és lehámozzuk róla a Warhammer mázat, akkor kapunk egy alsó-közepes henteldét választékos fegyverekkel és minimális taktikai lehetőségekkel. Millió ilyen és ehhez hasonló program létezik, nincs itt semmi újdonság kérem, mégis képes meglepetéseket okozni a progi, akár 40k fun vagy, akár nem.

FOR THE EMPEROR!
Mivel a Space Marine nem kevés epic jelenetet fog elénk tárni. Rögtön a játék nyitányában az államat a padlóról kellett felszednem, mikor a Codex Astartest magasról letojva, egy csapatszállítóból egyenesen egy ork légitákolmányra potyanva kezdjuk osztani a halált a xenokra. Perceken belül máris boltert ragadunk és ismét elharsogjuk Fulgrim primarcha tanítását spoiler. Szinte érezni lehet, ahogy lánckardunkkal jobb létre szenderítjük ellenségeinket.
Utunk során rengeteg fejlesztést fogunk szerezni, lehetőségünk lesz fegyvereinket lecserélni jobbakra, gyorsabbakra vagy nagyobb pusztító erejűre. Lesz itt olvasztár puska, energiafejsze, minden ami a szem-száj ingere. A kedvencem, hogy akár a lövegeket is felkaphatjuk is magunkkal cipelhetjük, elvégre űrgárdisták vagyunk, vagy mi a fene…
Ellenfelek tekintetében sem lesz hiány, habár alapvetően orkok ellen fogunk közdeni, a későbbiekben megkeserítik életünket spoiler. A helyszínek csodálatosak, változatosak. És az elmaradhatatlan gyűjtögetni valók is érdekesek, habár sok nincs belőlük.

BLOOD FOR THE BLOOD GOD!
Nem véletlenül írtam fentebb, hogyha lefejtjük a Warhammer réteget, akkor egy alsó-közepes programot kapunk, mert van baj rendesen. Kezdjük rögtön az egyik legidegesítőbbel: a karakterek minden légypiszokban fennakadnak, ami harcközben iszonyúan idegtépő. Arról nem is szólva, hogy társaink képesek a teleportálásra (értsd: időnként eltűnnek, de ezt nagy hibaként nem rónám fel, mert sok hasznukat amúgy se vettem), az ellenségek rendszeresen ragadtak falba, vagy a padlóba. Persze akadtak viccesebb bugok is, mint például a távcsöves puskába, ha konténerből vettem fel töltényt, akkor lényegében a töltény nem tűnt el és újra betárazhattam ahányszor csak akartam. Aztán ott vannak a lövegek, amiket ismét említettem már. Jópofa, hogy felkaphatjuk őket, de mire az sikerül, sokszor bekapunk néhány lövést (vagy bele is halhatunk), mert valamiért képtelen felajánlani a rendszer, hogy aktiváljuk azt az átkozott fegyvert.
Persze a technikai problémák mellett akad más is: a történet papírvékony, a játék befejezése után percekkel már a fene se emlékezett rá, hogy miért is történt, ami történt. A kihívás hektikus, sokszor volt az az érzésem, hogy a vége felé sokkal egyszerűbb volt, mint az elején, mikor még a jobb fegyvereket nem szereztem meg. Mondjuk a harc is egyre repetitívebbé vált. Egy idő után a kihívás abban merül ki, hogy vég nélkül fosta rám a játék az ellenfeleket, ami az orkok esetében még okés, mert annyian vannak, mint a szemét és annyira buták, hogy minden taktika nélkül rontanak ránk, de ez nem mentség a spoiler. Egyszerűen frusztráló volt és már csak a végkifejletre vártam. spoiler De ezeket még könnyedén le is nyeltem volna, ha nem került volna be a játékra a legnagyobb Eretnekség: a jetpack spoiler.

Mégis, azt kell hogy mondjam, élveztem minden hibája ellenére, mert remekül megidézi a Warhammer 40k világát. Bár engem simán le lehet nyűgözni, ha meghallom a lánckard brümmögését. Ez a játék nem rossz, maximum sótlan, mégis könnyű benne elveszni, ha hagyod magad. Rajongóknak kötelező.

Nagyon sajnálom, hogy elkaszálták a folytatást, mert egyes pletykák szerint spoiler. Nagyon epic lett volna. Kár érte.

A befejezésétől eltekintve egy nagyon jó hack and slash a WH 40k világán.
Az orkok itt tényleg özönlenek, és hardon nyújthat kellő kihívást.
Elég sok fegyver és fejlesztést kapunk a történet alatt, a szereplők jók, bár igazából Mira és Leandros játszik fontosabb szerepet.