Undertale Yellow (2023)

Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy Toby Fox valami roppant egyedi és új dolgot tett le az asztallal az Undertale/Deltarune világával. Teljesen folyékony, kedvesen őrült és bohó karakterei által mozgatott, mégis gyakorta riasztóan sötét történetei sokakat megihlettek. Pár éve pedig kijött egy minden eddiginél nagyobb rajongói darab, az Undertale Yellow, ami gyakorlatilag a közvetlen történeti előzményt, a hatodik gyerek érkezését meséli el. Ebből persze lehet tudni, hogy spoiler, de attól még érdemes megpróbálni.
Igazából az a legfontosabb pozitívum benne, hogy bár a játék fő elemeiben az eredetit másolja, épp csak annyi újítással, hogy érdekes legyen, a készítők teljesen egyértelműen meg sem próbálták a mesélési stílust is lekopírozni. Ez egy önálló stílusú darab, saját készítésű pályákkal, ellenségekkel, cselekménnyel, és épp csak annyira köti hozzá magát az eredetihez, amennyire feltétlen szükséges. Ennek megfelelően szerencsére a játéktér is teljesen más lesz (sőt, bár spoiler). Szóval úgy érzem, kreativitásból nem volt hiány, könnyű kezelni, és alapvetően történeti szinten rendben van minden. Nem éri el az eredetit, de megfelelően megközelíti.
Ami viszont a hátránya: a harcok. Oké, bevallottan az volt a cél, hogy legyen egy kicsit nehezebb az Undertale-nél, de azért átestek a ló túlsó oldalára szerintem. Oké, persze, a normál ellenfelek épp csak nehezebbek kicsit, és ez rendben van. Igaz, cserébe sima harci részek sajnos repetitívek, de ki lehet bírni. Na de a főellenségek! Egy-két helyen meggyőződésem volt, hogy nem voltak azok a csaták rendesen playtestelve, hát nincs ember, aki ezeket normálisan meg tudja csinálni! És a Pacifist/Neutral még csak-csak (mondjuk a final bossok ott is enyhén szólva is túloznak), de a Genocide-mód… Hát nem voltak normálisak, amikor ezeket beimplementálták! Valamikor a témának utána olvasva a Redditen láttam egy remek kritikát: "az a helyzet, hogy ez nem egy Undertale-fanjáték. Ez egy Touhou-fanjáték álruhában. Jó, a fickó nyilván túlzott egy kicsit, de mivel a harcok itt sokkal inkább a bullet hell megoldásokra vannak kihegyezve, és a nehézség kb. tényleg a Touhou Lunatic fokozatait idézi, annyira azért nem is vicces. Komolyan, vannak támadások, ahol kb. az a stratégia, hogy sok HP-d van és reméled, nem fogy el egy kör alatt az összes. Ugyanezek miatt egyébként nekem a Genocide súlyosan problémás volt, elvégre az eredetiben spoiler, itt azonban spoiler.
Összességében egy nagyon sok munkával készült, jó minőségű darab, de csak elvakult rajongóknak.