Metal Gear Solid 3: Snake Eater (2004)

A Metal Gear sorozat a Snake Eater-ig egy határozott szinuszgörbét írt le (a későbbi részekhez, bevallom, egyelőre nem volt szerencsém). Az első, alapjáték után (ami egy hatalmas, skarlátvörös felkiáltójelként égett bele a firmamentumba) érkezett a Sons of Liberty, aminél talán csak a Kis Vuk volt mélyebb ütés a világ popkultúrájának testén. Majd jött a Snake Eater, ami nemhogy visszaállította a franchise becsületét, de ennél jóval többet tett. Számtalan újítást hozott magával, melyek egytől egyig mind zseniálisan beváltak (backpage, camouflag, túlélő-táplálkozás), a grafikai megoldásban másfél galaxisnyi előrelépés, és egy remek, ötletes sztori: a futurisztikus jelenben játszódó első két rész után egy hirtelen ugrással a hidegháború kellős közepén, méghozzá a Szovjetunió dzsungelének legmélyén találjuk magunkat – nekem az egész, elejétől a végéig nagyon bejött, a látványvilág, a hangulat, a zene és persze ismét a sztori, ami megint csak elfuthatna a Hollywood-i tömeggyártás termékei mellett a mozikban.