Lufia & the Fortress of Doom (1993)

Nagyon klasszikus RPG (bár inkább a második része az), ami tulajdonképp egy elég egyszerű történetet és nem túl bonyolult játékmenetet takar, de azért megvan a saját bája. Tegyük hozzá, a legnehezebb 16bites RPG-k között van, ugyanis a random encounter rate valami hatalmas, nem túlzás, hogy néha egy negyven lépéses táv megtétele negyven harcot fog jelenteni. És igazából még a senkiházi kezdő ellenségek is veszélyt jelenthetnek egy erősebb partyra is, amíg nincs meg az íjász, de a végén már tök normális, hogy a jól kiegyensúlyozott csapatokra is olyan ütéseket mérnek a szörnyek, amik egy-egy embernek simán leviszik az energiájának a harmadát, vagy akár a felét. Szóval nem lehet egy nyugis kis játéknak nevezni, viszont az egyszerű grafika is egész jól áll neki, a zenéje pedig kifejezetten jól sikerült. Egy érdekessége volt számomra, hogy nagyon dungeon felderítésre megy, de úgy, hogy a boltokban egy-két kivételt leszámítva nem is lehet tisztességes felszerelést venni, ebben a játékban szinte mindent találni kell.
Hardcore-abb retro RPG-játékosoknak lehet inkább ajánlani.