Kuros (2009)

Kezdjük azzal az egyszerű, de nagyszerű kérdéssel: Ki volt az a szerencsétlen, aki kitalálta ezt a világot, és felmerült benne, hogy egy Hidden Object játékra pazarolja? Oké, az alapötlet kicsit Avatáros, van öt elem, a fa, a fém, a tűz, a víz és az éter, amikhez mind tartozik egy-egy oszlop, „Glyphstone”, ami kapcsolatban áll vele, a hatalmát őrzi. Ezeknek vannak őrzői, vannak mágusok, jövőbelátók, van kismillió faj, a kétéltűre hasonlítótól a madárszerűeken át az emberekig, amikről SEMMIT nem tudunk meg. Van egy csomó izgalmas helyszín, az egyes elemeknek a területein, imádtam, hogy például itt a fém elemet kapcsolták a harchoz, ott voltak katonák, erődítmények, a tűz inkább egy spirituális szerepet kapott. Az éter, mint a bölcsesség, az emelkedettség, a sors eleme… imádtam, hogy hozzákapcsolták a szimbolikát a karakterek stílusát. Volt egy főhősnőnk Katya személyében, aki beszólogatott, vagány volt, lehetett vele azonosulni, és a szinkronmunka is nagyon jól működött, azóta nem találom ki adta a hangját, pedig biztos vagyok benne, hogy már hallottam valahol. És innentől kezdődik a fekete leves, mert: Volt egy főgonoszunk, akinek minden lehetősége megvolt, hogy zseniális legyen. Volt múltja, volt kapcsolata a karakterekkel, elvileg még motivációja is. Volt egy mentorfiguránk, aki teljesen szürkeárnyalatba csúszott, amennyire kedves öreg bácsi a sztori feléig, annyira arcul csapja az embert, mikor kiderül, hogy mi a háttere. Ott volt az orákulum, a vas generális, az összes mellékszereplő, mind klassz stílussal, és annyi, de annyi lehetőséggel, csak a játék egyrészt rövid, másrészt meg nem RPG, hanem hidden object. És éppen ezért egyetlen karakter sem kerül rendes kifejtésre. Ha ez a világ egy KOTOR stílusú, csak annál békésebb hangulatú, kevésbé harcolós, többet beszélgetős-logikázós RPG alapját szolgáltatná, vagy akár kicsit dolgoztak volna a sztorin, és egy kimondottan történetre alapuló, visual novel jellegű történet lett volna belőle, akkor százszor is végigjátszanám. Így is végigvittem háromszor, pedig tudtam, hogy ugyanaz a sztori, hogy semmi pluszt nem kapok, de be akartam lépni a világba, és már ezért nincs szívem egynél több csillagot levonni.
Tudtommal van két előzménye (Glyph 1-2), de azok szimpla logikai játékok, tulajdonképpen történet nélkül, úgyhogy igazából már ez is előrelépés. Hátha, egyszer, valaki megint előveszi ezt az egészet, és csinál belőle egy olyan játékot, amilyet az ötlet érdemel.